Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách

területén átvonuló Görgey Artúr tábornokot, és felajánlotta a nógrádi gerillák had­erejét. Görgey azonban nem tartott igényt a gerillákra, csupán fegyvereiket, ruha- és egyéb hadfelszerelési tárgyaikat kívánta átvenni, megjegyezve, hogy: „az önkéntes csapatok hadi szolgálatánál nagyobb haszna van az országnak, ha a hadiszerek ren­des, fegyelemre szorítható kezekbe tétetnek le.”Vl Ezen eset kapcsán ismét láthatóvá váltak azok az ellentétek, amelyek a kormány és a hadsereg némely vezetője között feszültek. A hadsereg, immár másodízben, visz­­szautasította a felkelő nép, vagy a besorozott újoncok segítségét, és az igen nagy erő­feszítéssel felszerelt csapatok leszerelését és szélnek eresztését javasolta, ami a tobor­zás, az újoncozás és a hadfelszerelés nagy művét teljesen lejáratta - sőt nevetségessé tehette volna a lakosság szemében. Nógrád miegye vezetői ezért úgy határoztak, hogy: „újabb kormányrendelet vételéig a nemzetőrségnek mozgóvá tétele felfüggesztetik, a magukat felajánlott önkéntes mozgó csapatok (t. i. a gerillák) pedig kimozdítás nél­kül, jelenlegi alakulási állapotban tartandók,”25 E kényszerűségből hozott felemás határozat azt jelentette, hogy a nemzetőrség és a gerillaegységek együtt maradtak ugyan - és ezáltal megőrizték a toborzás és hadfel­szerelés komolyságának látszatát - ugyanakkor azonban mégiscsak tétlenségre kárhoz­tatva szemlélték a császári csapatok előnyomulását a megyehatárok felé. Az osztrák hadsereg 1849. január 18-án értje el a megye székhelyét és annak környékét. Madách e szomorú esemény alkalmával nem tartózkodott Balassagyarmaton. Az oroszi mag­tárból széthordoitt értékek számbavételével foglalkozott, megfelelően a választmány 1849. január 15-i utasításának, helyszíni vizsgálat alapján. Orosziból már nem is tért vissza a császáriak által elfoglalt megyeszékhelyre, hanem családi birtokára, Csesztvére vonult vissza. Ekkor, az osztrák megszállás napjaiban következik be az a viselkedés­­forma - a közügyektől való elfordulás - amit, sajnálatos tájékozatlanságból Madách egész ’48-’4g-ére jellemzőnek jelentettek ki! A történelmi dokumentumok gondos vizsgálata ez esetben is Madách javára dönt, és igazolja, hogy ezen visszavonulásával is ’48 iránti hűségét fejezte ki. Az osztrák által megszállt megyében nem kívánt katonai főbiztosként tevékenykedni. A megszállók ál­tal hivatalba helyezett hatóság 1849. február 2-án, tehát több mint két héttel az osztrá­kok Balassagyarmatra történő bevonulása után, visszarendeli Madáchot a megye köz­pontjába,26 ám a volt főbiztos a katonai ügyek intézését visszautasította. Nógrád me­gye 1849. évi első osztrák megszállásának idejéből, tehát január 18. és április 11-e között, főbiztosi hatáskörben mindössze két jelentéktelen ügyet intézett el, március 20- án, illetve 25-én, olyan ügyeket, amelyek a katonai kiadások és fuvarok 1848 telére vonatkozó elszámolásához szolgáltattak adatokat, és elintézésüket még a megye for­radalmi igazgatása rendelte el. A katonai ügyekben való együttműködés elutasítása miatt a királyi biztossá ki­nevezett báró Majthényi László Mádách Imrét az árvaügyi bizottságba osztotta be. A bizottság hét tagból állt és az árvák személyi és vagyoni ügyeivel foglalkozott. Ezt a megbízást Madách a főbiztosi beosztás helyett és nem mellette végezte. Beli-tzky Já­nos idézett tanulmányában úgy értékeli Madách Imrének az árvaügyi bizottságba tör­ténő beosztását, hogy ezzel az újabb hivatallal növelte részvételét az osztrákok által életre hívott megyei hatóság munkájában.27 Pedig, mint láttuk, itt is arról van szó, hogy Madách az osztrák megszállás idején először távozik a megye székhelyéről, ki­fejezve ezzel, hogy semmiféle együttműködésre nem hajlandó. Majd, midőn hatalmi szóval visszarendelik, nem hajlandó olyan beosztást vállalni, amellyel a legcsekélyebb mértékben is árthatna a haza ügyének. Olyan munkakör, amely a hatalom jellegétől függetlenül humánus és hasznos volt, s amelyet még labanc igazgatás alatt is becsülettel el lehetett látni, az elsősorban az árvaügyek intézése volt. S nem véletlen, hogy az árvagyámok egyike éppen Madách. 10

Next

/
Thumbnails
Contents