Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách
szükségesnek tartatott akként intézkedni, hogy másod alispán elnöklete alatt Prónay Károly kapitány, Madách Imre, Uréter Horácz, Bekény János és Plachy Ferenc öszve ülvén az egész megyét kerületekre felosszák,”18 Az egyes kerületekből - a határozat értelmében - behívatták a lelkészeket, a tisztviselőket és többet „a nép, a volt zsellérek közül” abból a célból, hogy a felsorolt személyek megmagyarázzák nekik az ország válságos helyzetét, s hogy e súlyos körülmények között elmélyítsék a honfiúi keblekben a haza és „a szabadság szent eszméje” iránti kötelesség érzetet és felel őséget. ”lri E tevékenységében Madáchnak egy teljesen új oldalát fedezzük fel. 1848. eseményeinek eddigi sodrában láttuk őt katonai toborzóként, a felkelő sereg felfegyverzésén fáradozó főbiztos nehéz szerepében, a közrendi bizottság tagjaként, és 1848 őszén, íme, megismerjük a politikai félvilágosító posztján is, aki nemcsak a t|en del etek zord betűjével, hanem az értelemmel és az érzelemmel is megkísérelte a nemzet ügyét szolgálni. Sajnos, nem a remélt eredménnyel. Ez azonban legkevésbé múlott Madáchon. Mert miután „a me gkívánt at ó mennyiségű újoncok kiállításának gyakorlati sikerbe vétele, s a módoknak alkalmazása összves megyei közönség által célszerűleg eszközölhető nem lévén, egy teljes hatalommal felruházott választmány, mely a miniszteri rendeletben foglalt utasítás sinór mértéke szerint fog eljárni, kiküldetik. . .”20 Az újoncállítás kérdésében teljes hatalommal felruházott, de az érvényes határozathoz legalább három tag jelenlétét megkívánó választmány tagja volt - hetedmagával - Madách Imre is. Az őszi toborzás Nógrádfoan, amint az ország más vidékein is, vontatottabban haladt, mint az első alkalommal, július folyamán. Több ok mellett légióként az hátráltatta e második felkelősereg kiállítását, hogy az első alkalommal besorozott, vagy önként zászló alá álló nemzetőröket, alighogy bevonultak, nyomban el is bocsátották. Ily módon az ország veszélyeztetettségét hirdető felhívások megalapozatlanoknak tűntek az emberek előtt, és amikor másodszor is ugyanezen indoklással hangzott el a harcba hívó szó, sokan nem vették komolyan. ’48 őszi feladatait gyarapította még a hadi adó nyári hónapokra eső összegének elszámolása. E feladatot Döbrentei Gábor országos főbiztos rendeletére november 20-i határidővel kellett a megyei főbiztosoknak és a hadi adószedőknek elvégezniük.21 Madách e munkát Szerény Antal főhadiadószedővel osztotta meg. További segítséget nyújtott Szerény Antal a főbiztos Madách Imrének a lovas nemzetőrség felszerelésében. Lovas nemzetőrség felállításáról a Nógrád megyei Választmány 1848 decemberében hozott határozatot,22 majd gerillalosapatok létrehozásáról döntöttek. A két fegyveres egység szervezését és felszerelését azonnal megkezdték és párhuzamosan végezték. A lovas nemzetőrség fegyverekkel való ellátása érdekében Madách még a megyei szolgálattevő hajdúkat, huszárokat és csendbiztosokat is „levetkőztette”, akár udvari, akár külső szolgálatot láttak el. A tőlük bevont fegyvereket haladéktalanul a lovas nemzetőrség rendelkezésére bocsátotta. E csapat felfegyverzésére a megye 10 000 pengőforint „álladalimi” kölcsönt is felvett. Ennek mikénti felhasználása, ugyanúgy, mint a hátaslovak élelmezése, ismét a főbiztos feladata volt.23 A lovas nemzetőrség felfegyverzésével párhuzamosan folyt a gerillacsapat szervezése. A gerilla harcmodornak Kossuth igen nagy jelentőséget tulajdonított. 1848. november 7-én és 11-én levélben fordult Görgeyhez, kérve, hogy serege hadműveleti területén szervezzen gerillaegységeket. Görgey - ellentétben Kossuth és a szabadságharc több katonai vezetőjének véleményével - harci érték szempontjából nem becsülte sokra a gerillákat. Kicsit talán még tehernek is érezte a harci tapasztalatokkal nem rendelkező, kiképzés nélkül és hiányos fegyverzetben zászló alá gyülekező szabadcsapatokat. E véleményét fejezte ki a nógrádi gerillákkal kapcsolatos döntése is. A nógrádi gerillák 1849. január elején hadra fogható állapotban várták bevetésüket. Horváth Elek első alispán a megyei választmány utasítására felkereste a megye 9
