Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách
A fegyverzet terén mutatkozott a legtöb hiányosság. Szó sem lehetett arról, hogy a kiállítani szándékolt 800 főnyi sereget lőfegyverrel szereljék fel. Ezért a határozat elrendelte, hogy: „... a nemzetőrsereg, ha rendes fegyverek kiszolgáltatása lehetséges nem volna, legalább kaszákkal, csákányokkal, buzogányokkal, vagy egyéb használható fegyverekkel megyeileg annak idefén megtérítendő költségre, eUáttassék, mely fegyverek az őr ser eg visszaérkezésével, megyei fegyvertárba beteendők lesznek.”11 Négy század - a fü'leki, a losonci, a szécsényi és a balassagyarmati (ez utóbbi egység kötelékébe tartozott Madách Imre is) — alkotta a nógrádi nemzetőrséget. A független ségi harc ezen ifjú seregének egy igen érdekes sajátossága volt: parancsnokait választás útján jelölték ki. Minden század vezetésére egy kapitányt, egy fő-, két alhadnagyot, két őrmestert és tizenkét káplárt választottak. Meghívtak továbbá az egységekhez olyan „népszerű embereket” is, akiknek jelenléte és buzdítása kedvezően hatott ki a nemzetőrség öntudatának és 'harci szellemének növekedésére.12 A hadfelszerelés tengernyi munkája mellett Madáchinak július 25-én még részt kellett vennie a Törvényhatósági Választmány hadba indulás előtti utolsó ülésén, ahol Fábián István újonc ügyében, a tisztek részére járó tűzifa kiszolgáltatásának szabályozásáról és egy 1844-ben leégett katonai raktár értékeinek mikénti pótlásáról referált.13 A toborzás és felszerelés alatt álló nógrádi nemzetőrség igazi felkelősereg volt: szent elhatározással, a hazáért halni kész, nagy indulatokkal, de fegyver nélkül. A katonai főbiztos Madách ismételten felhívással fordult a losonci és kékkői főszolgabírókhoz, a nemzetőrség szükségfegyverekkel való felszerelése tárgyában.14 Ö maga számos nemesi család otthonát kereste fel, hogy családi fegyvergyűjtemények anyagával egészítse ki a felkelők silány fegyverzetét.15 A nemzetőrség felszerelésével kapcsolatos feladatokat a megye elöljárói „sikerlés és kellő önalkalmazás” utasítással adták ki a katonai főbiztosnak, amint ezt a főbiztosi irattár okmányai tanúsítják. Madách valóban mindent megtett a siker érdekében. Pedig néki nehezebb volt, mint az egészséges embereknek. De éppen ezért tett mindenki másnál többiét! Még javában folyt a nemzetőrség f pl szerelése, amikor újabb utasítás érkezett a hadügyminisztertől: a nógrádi nemzetőrséget várakozási állományba helyezte. A hadügyminisztérium nemcsak a nógrádi nemzetőrség hadba indítását halasztotta el ekkor, hanem ideiglenesen lemondott valamennyi észak- és kelet-magyarországi megye felkelőseregének hadba indításáról. A főbiztosnak, e parancs értelmében, a nagy tömegben - bár nem teljes létszámban - összegyülekezett nemzetőrök elbocsátását és rendben történő hazatérését kellett biztosítania. A had- illetve felkelősereg toborzásával és felszerelésével járó katonai főbiztosi feladatok miellett Madách Imrére néhány egyéb, 1848 márciusa után nyert megbízás teljesítése is hárult. 1848. március 24-én megválasztották a közrend, és az új törvények- „mellyek az eddig nyomasztó állapotban sínylett ország földmívelésének, kereskedésének s átalyában minden egyes lakos jólétének virágzóbb állapotban tételét célozzák”- rendelkezéseinek megtartásán őrködő bizottság tagjául.16 Ellátott továbbá esetenként a polgári közigazgatás körébe tartozó feladatokat is, mint például az osztoztató bíró tisztét családi vagyonelkülönítési perben.14 A nyárutó 1848-ban visszafordította a főbiztos teljes figyelmét és minden erejét az újabb toborzásokra. Balassagyarmaton 1848. szeptember 18-án tárgyalták a miniszterelnök toborzásról szóló rendelkezését. Ez alkalommal a megyei tisztikar - okulva az első toborzás tanulságaiból - a „miniszter elnöki fölhívást hódolattal fogadni és teljesíteni elhatározta”, de a végrehajtás körülményeinek megbeszélése végett küldöttséget menesztettek Pestre, a kormányhoz. „Nehogy azonban ezen küldöttség a fölvilágosítással visszatérve a további intézkedésekre a megyei közönséget készületlenül lelje, 8
