Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách
Az említett szomorú példák mellett azonban kicsiny eredményeknek is örvendhetünk. Annak például, hogy Madách szülőföldjén, a nógrádi iskolákban nemi a hibás tankönyvekből tanítják Madách életét, és annak is, hogy az 1962-63-ban feltárt és 1964-ben publikált iratok Madách politikai szerepléséről éreztették hatásukat, és ösztönzően hatottak néhány kivételesen értékes Madáoh-tanulmány megalkotásában, dr. Kerényi Ferenc és dr. Spáczay Hedvig munkáiban. S a köztudat is italán kicsit többet ismert meg máig - éppen ezen iratok segítségével - Madách küzdelmeiből.6 De ezek az eredmények, bármily örvendetesek is, szinte eltűnnek a gondatlanságból, mulasztásból, tudatlanságból, (egyszerű kényelemből, vagy túlzott hagyománytiszteletből gyúrt óriási Madách-torzó árnyékában. Ezért újra és újra, minden alkalommal és helyen, ahol erre lehetőség adódik, be kell mutatnunk azokat az adatokat és el kell mondanunk azokat a tényeket, amelyek egy beteg, a világ dolgaitól elvonuló ember helyett a forradalom és szabadságharc viharában bátran helytálló férfit árázolják. Ez kötelességünk Madách emlékével, a tudománnyal és nemzeti köztudatunkkal szemben! 2. A cselekvés ideje Nógrádban 1848. július 20-án érkezett el. E napon ült össze a megye bizottmánya hogy határozzon „nemzeti őrsereg” felállításától. A nemzetőrség felállítását Mészáros Lázár hadügyminiszter rendelte el, miután „a déli határ széleken ú)abb időben fejlett események nagy számú hadierő felállítását” igényelték, s ezen igény jóval meghaladta a rendes katonaság létszámát. A Nógrádban felállítandó nemzetőrség gyülekezési helyéül Vácot jeleölte meg a A Nógrádban felállítandó nemzetőrség gyülekezési helyéül Vácot jelölte meg a tervezték szállítani a sereget, a miniszter által meghatározandó időpontban.7 Lelkes és emelkedett hangulatban született meg az egyhangú döntés: „Az eddig csak mellék hírek szerint értésül esett, jelenleg pedig már hitelesen tudomásul jött azon események, mellyek hazánk alsó vidékén a még zsenge magyar szabadság, egyenlőség, és testvériség, derűvel, s egy minden polgárt boldogító dicső jövővel kecsegtető egét terhes borúval vonják be... midőn már e sok viszontagságok között 8. századon túl híven megőrzött hazát valahára független tulajdonul bírhatjuk, s a nemzet jövendő boldogsága, vagy boldogtalanságának kulcsát önmaga tartja kezében... elhatároztatott: hogy miután e haza mindnyájunké és mindenikünké egyenlőn... az összeírásokban foglalt öszves nemzetőrség, egyházi személyeket és zsidókat sem kímélve, a megyei összes tiszti kar is magát önkényt felajánlván . . ,”8 A nemzetőrség felállításáról hozott határozat intézkedéseket tartalmazott a megyei ügyvitel folyamatosságáról is, amelyet a hadra kelésre egészségi okokból alkalmatlan tisztviselőkkel kívántak biztosítani. A „hon maradók” közé osztották be „beteges állapotánál fogva” Madách Imre katonai főbiztost is.9 Madách Imre azonban elutasította felmentésére tett javaslatot és „beteges állapota mellett is magát elmenetelre felajánlván”, mint katonai főbiztos önmagát sorozta be a hadba vonuló nógrádi nemzetőrség tagjai közé.^ A nemzetőrség felállításáról intézkedő megyei határozat megszületése és a hadba vonulás feltételezett, augusztus (elsejére várható időpontja között csupán tíz nap maradt a sereg összeírására és felfegyverzésére. Ez a tíz nap emberfeletti munkát követelt mindazoktól, akiknek hivatalból, vagy külön megbízás alapján a határozatot végre kellett hajtaniok. A munka oroszlán része, természetszerűen, a katonai főbiztosra Madách Imrére jutott. Az ő irányítása alatt működtek az újoncokat összeíró és az élelmezést biztosító bizottságok, és a fegyverzet előteremtésére a megye egész területére kiküldött biztosok. 7
