Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách
KRIZSÁN LÁSZLÓ: A politikus Madách „Míg szent eszmékért ember harcol, érez, Mindebből osztályrész jutand nekem.” (Madách Imre: Ütravaló verseimmel) 1. Madách Imréről egy évszázad óta hamis kép él a tudományban és nemzeti tudadatunkban! Ez a hamis kép oly módon állandósult, hogy valaki, pontosan nem tudni, hogy ki és mikor, kijelentette: „Madách Imre betegsége miatt nem vett részt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben”. Talán Palágyi Menyhérttől származik ez a megállapítás, a századforduló tájáról, vagy talán még előbb állította valaki, esetleg tudatos ferdítés eredményeként zsugorodott a világirodalmi mérce szerint is óriás Madách alakja a közügyektől és az ország sorsát eldöntő küzdőterektől elforduló, beteg figurává. Nem látjuk értelmét az ősforrás kutatásának. Tanulmányunk szempontjából semmi jelentősége nincs annak, hogy Madách életpályájának legküzdelmesebb, a legszentebb emberi és hazafiul célok felé ívelő szakaszáról ki és miért közölt először valótlan adatokat, de: megdöbbenéssel vesszük tudomásul, hogy Madách ’48-áröl és ’48 Madácháról közölt adatokat a költő halálát követő száz esztendő folyamán senki nem vizsgálta felül! Ez annál is szomorúbb, mert Madách élete és iéletműve szinte törvényszerűen, mindig irodalomtudományunk legjelesebb képviselőit vonzotta. És ezt a kritikai vizsgálatot Madách érdekében is szükséges lett volna elvégezni, nehogy a gyanúnak még csak az árnyéka is érintse azzal kapcsolatban, hogy esetleg gyávasága miatt, vagy |egyéb önző okból menekült betegágyba. Irodalomtörténészeink e súlyos mulasztása következtében nemcsak Madách igazi alakja és tevékenysége torzult el, de írói mondanivalója is élvesztette hitelét. A kételkedést a madáchi mondanivaló őszinteségét illetően éppen az az ellentmondás váltotta ki, amely a cselekvéstől félrevonuló, beteg ember élete és e beteg által megfogalmazott írói elvek, nemcsak a nemzethez, hanem az egész emberiséghez szóló, cselekvésre buzdító felhívás között feszült („. . . ember: Küzdj!”). Milyen erkölcsi alapja, vagy egyéb joga lehetett Madáchnak arra, hogy olyan küzdelmekre - ide értve a politikai harcokat, az ellenállást és fegyveres szabadságharcot is - buzdítsa kortársait, amelyektől ő maga - még ha betegsége miatt igazoltan is - távol maradt? ) A tettek és az elvek közötti ezen súlyos és már-már erkölcsi szempontból is aggályosnak ítélhető ellentmondás feloldásának halaszthatatlan szükségszerűsége vezette el végül e sorok íróját 1962-ben a levéltári forrásokhoz. Azok a történelmi okmányok, amelyek adatokat rejthettek magukban Madách Imre 1848-49-es, illetve ezt követő tevékenységére, Nógrád megye Levéltárának részét képezik. Nógrád megye 1962-ben még nem rendelkezett saját levéltárral. A második világháború idején a különböző okokból többször menekített, és minden alkalommal sok kárt szenvedett nagy értékű nógrádi iratanyagnak ideiglenesen Pest megye Levéltára adott otthont, s ez hivatalos elnevezésében is - Pest és Nógrád megye Állami Levéltára - tükröződött. A nógrádi iratok budapesti őrzésének ténye még inkább érthetetlenné teszi a Madách életére vonatkozó kutatások mellőzését. A kinyilatkoztatásszerű és hagyo5
