Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor: A háztartások jellemzőinek és azok változásának vagyoni rétegek szerinti különbségei Sárpilisen (1792-1804)
- z tóval és o-i tehénnel rendelkezők,- csak i-2 tehénnel rendelkezők,- semmilyen számos állattal sem rendelkezők,- a gazdasági összeírásban nem szereplők, akik feltehetően a legszegényebbek voltak. A háztartások átlagos nagysága a két szélső csoportban tér el lényegesen az átlagtól: 4 ökrös gazda 2 ökrös gazda 2-6 lovas, 2-3 tehenes gazda 1-2 lovas, 0-1 tehenes gazda csak tehenet tartó gazda állatot nem tartó gazda a gazdasági összeírásban nem szereplő háztartás 7,9 személy 5.8 személy 6.3 személy 4.8 személy 6.4 személy 4.8 személy 1.9 személy Hasonló tendenciát látunk a háztartások típusának és gazdasági erejének összevetésénél is. A négyökrös háztartások között mindössze egyet találtunk, ahol a családmagon kívül más nem élt, a többi mind bonyolult összetételű. A gazdasági összeírásban nem szereplő háztartások viszont mind egyszerű összetételűek, sőt majdnem felerészük egyszemélyes volt. A gazdaságilag legerősebb háztartások tehát nagyobbak és bonyolultabb összetételűek, a nincstelenek pedig sokkal kisebbek az átlagosnál és minden esetben egyszerű összetételűek. Ennek magyarázata nyilvánvalóan a gazdaságok eltérő munkaerő-szükségletében és eltartóképességében keresendő. A nincstelenek, akik a más gazdaságok számára végzett munkából éltek, nem engedhették meg maguknak, hogy a szűk családmagon kívül mást is eltartsanak. Viszont a legnagyobb gazdaságoknak több munkaerőre volt szükségük, például az ökörrel történő szántáshoz eleve két felnőtt férfi kellett. EL- ÉS BEVÁNDORLÁS Miután megvizsgáltuk a sárpilisi népesség háztartástípusok szerinti összetételét és e háztartások gazdasági erejét, nézzük meg milyen változások történtek 1792. és 1804. között. A községben összeírtak száma 97 személlyel nőtt, a természetes szaporodás ennél is nagyobb, 133 személy volt. A Duna árterületén élő, kevés szántófölddel rendelkező falu lakossága számára ez a nagy népszaporulat súlyos problémát jelenthetett, annál is inkább, mert a 18. század második felétől, körülbelül a Mária Terézia féle urbárium (1767) óta beszűkültek, sőt megszűntek annak lehetőségei, hogy újabb területeket vonjanak be a szántóföldi művelésbe. A népszaporulat levezetésének egyik útja az elvándorlás lehetett volna. A két népességösszeírás és az anyakönyvek összehasonlítása alapján az 1792- ben összeírtak további sorsáról a következőket tudjuk: 1804-ben is Sárpilisen ólt 1792-1804 között meghalt elköltözött összesen: 288 személy 66 személy 104 személy 458 személy 56
