Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Fried István: Babits Mihály - összehasonlító szempontból

« lyek között az ún. érintkezésen alapuló kapcsolatok legalábbis elhanyagolhatók. Lényegében ide céloz Sőtér István felfogása is, midőn összehasonlítás helyett szem­besítést ajánl követendő módszerül, és egy adott történelmi korszakon belül ki­alakuló áramlatokat és azok környezetét minősíti olyképpen, hogy a hagyomá­nyos utóélet-nyomozás helyett a recepció aktívabb, alkotóbb formációit igyekszik földeríteni. Olyan költő esetében, mint Babits, aki tudatosan építette be lírájába a világirodalom tematikai és formai vívmányait, és aki élményként tudta megszó­laltatni idegen költők témáit, formáit; akinek főleg első köteteiben a közeli múlt és jelen magyar népi-nemzeti epigonizmusával való szakítás a világirodalmi pél­dákra való, versben történő, alig burkolt hivatkozás formájában is megjelenik, tehát olyan költő esetében aligha elhanyagolható a világirodalmi környezet meg­világítása. Rövidebben: ihlető forrásainak körét meg kell ismernünk. Rába György jórészt elvégezte ezt a nem könnyű feladatot impozáns Babits-monográ­­fiájában, kimutatva azt a filozófiai, irodalmi vonatkozásrendszert, amelyet Ba­bits magáévá tett, és amelynek közvetlen és közvetett megismerése formálta köl­tői magatartását, „hatott” költészetére. Rába György dolgozatai nyomán jórészt világossá vált, melyek azok a Babits által fordított, értelmezett, azaz tanulmány formájában interpretált szerzők, akiknek életművét vagy egyes műveit, esetleg „legendáit” ismernünk kell Babits helyes értékeléséhez. Itt azonban a kutató-fel­­táró munka nem érhet véget. És Rába György munkájában sem ér véget. A világirodalmi környezet neki is a hasonló tendenciák regisztrálását jelenti; tehát a Babitséhoz hasonló írói magatartásformák, a Babits költészetében jelentős hely­hez jutó emblémák, szimbólumok stb más költőnél földelhető megfelelő össze­gyűjtését, értékelését, „tipologizálását”. A Babits-Rilke, vagy egy helyütt - szak­­irodalom alapján - a Babits--Blok szembesítés a Babits-i líra jellegzetességeinek, a korban való elhelyezkedésének mutatójává lehet. Vagy akár a Nietzsche-re­­cepció szerepe egy nemzeti irodalmon belül (pl. Adynál és Babitsnál), több nem­zeti irodalom tendenciáit szem előtt tartva (pl. Babits és az orosz szimbolisták antikvitás-értelmezésében) hasonló attitűdben, hasonló világlátásban („világkép­ben”) dokumentálódhat, és ez hathatós segítséget adhat Babits „világirodalmi” helyének beméréséhez. Rába György nem vállalkozhatott valamennyi megfelelés, párhuzamosság, poétikai-tematikai hasonlóság felkutatására, annál kevésbé, mint­hogy Babits költői pályájáról írt, és éppen elég feltárnivalót okozott számára a korai Babits-líra jellegzetessége, újítása, valamint bölcseleti megalapozottsága. Részlettanulmányok feladata lesz majd más komparatisztikai szempontok ér­vényesítése. Változatlanul állítjuk, hogy genetikus jellegű érintkezés nem álla­pítható meg Babits és kelet-közép-európai költőkortársai között. Mindazonáltal a hasonlóságok, a megfelelések, a hasonló tendenciák kimutathatók. Éppen a he­lyenként szembetűnően „rokon” világirodalmi érdeklődésben, a francia szimbo­lizmus hasonló jellegű recepciójában és interpretációjában. Például megfontolást érdemlő tény, hogy a XX. század elején Verlaine felé fordult a kelct-közép-eu­­rópai és általában a kelet-európai régióban a figyelem, F. Szologub - még mi­előtt hivatásos „fordítóvá” lett volna - Babitshoz hasonló intenzitással látott neki Verlaine fordításának, a szintén Verlaine-fordító orosz szimbolista Brjuszov megjegyzése szerint: olyanok Szologub fordításai, mintha eredeti orosz versek lennének. Biok hasonlóképpen lelkesedett Szologubnak: szavai (ti. a tolmácsolt 1 2

Next

/
Thumbnails
Contents