Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Tüskés Tibor: Weöres-variációk

megye vendégházában. Az egyik nap a vidékkel ismerkedtek, autón körutat tettek Baranyában, a másik nap a megyei könyvtár úgynevezett Ars poetica sorozata keretében az olvasókkal találkoztak. Az újabb Weöres-kötetekbe, a Psychébe, a Harmincöt vers-be, az Áthallások-ba és a Három veréb hat szemmel című gyűjteménybe „régi barátsággal”, „köszönettel, szeretettel” írt dedikációkból látom, hogy a beszélgetés a könyvtár olvasótermében szeptember 7-én délután zajlott. Eredetileg egyhetes pécsi tartózkodásról volt szó. Nem tudni, miért, másnap Weöresék váratlanul visszautaztak a fővárosba. Talán a tervezett, zsúfolt programtól riadtak meg, talán a hivatalos vendéglátás volt sok, talán Sándor gyomra bizonyult a vidéki ízek számára gyengének? Mindenesetre a könyvtári beszélgetés alatt csak a forró teával teli bögréhez nyúlt.

Egy év múlva Weöres ismét Pécsre látogat. A holdbéli csónakos című színpadi játékot még a negyvenes évek elején írta, a bábjáték versbetéteit először a Sorsunk közölte 1943-ban. Már ekkor szó volt a mű pécsi előadásáról: a színpadi megvalósítást az akkor Pécsett élő költő az ugyancsak itt tartózkodó zeneszerzővel, Takács Jenővel és a Párizsból nemrég végleg hazatért festőművésszel, Martyn Ferenccel együtt tervezte. Később sor került A holdbéli csónakos pesti és győri előadására, de az eredeti terv megvalósítása csaknem negyven évet váratott magára. 1979-ben a pécsi színház Weöres szövegét Takács Jenő zenéjével és Martyn Ferenc díszletképei között állította színpadra. A premier külön érdekessége volt, hogy a közönség tapsát, a színészek játékát a bemutató előadás alkalmával az Ausztriából hazalátogató Takács Jenő, a Budapestről Pécsre utazó Weöres és a ma is Pécsett élő Martyn Ferenc egymást átölelve köszönhette meg a színpadról.

A hetvenes évek végén egy közös munka sodort össze Martyn Ferenccel és Weöres Sándorral. A Baranya megyei Tanács fölkérésére Martyn rajzsorozatban örökítette meg a megye nevezetességeit, jellegzetes tájait, történelmi emlékeit, néhány újabb ipari építményét. A rajzsorozat elkészült, könyvbeli megjelentetését a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozta. Martyn, illetve a kiadó kérésére másfél-két ívnyi előszót írtam a könyvhöz, Weöres Sándort pedig arra kérték meg a könyv eltervezői, hogy Martyn rajzai mellé verseket írjon. Mások elbeszéléséből tudom, hogy a harminckét négysoros versike jóformán egyetlen délután született meg. Weöres végiglapozta a rajzokról készített fotókat, a fotók hátlapján elolvasta, mit ábrázol a kép, és gyorsan papírra vetette négysorosait. „Közös ’ könyvünk Baranyai képek címmel 1979-ben látott napvilágot.

Több év után új Weöres-kötet 1980-ban jelent meg, az Ének a határtalanról. A könyvről a Kortárs közölte kritikámat. Később - megint a könyvbe írt dedikációból látom: 1981. január 20-án - a Magyar Rádió rendezésében, Pesten, a Kossuth klubban kerekasztal-beszélgetés zajlott a könyvről Weöres Sándor részvételével. A mikrofon előtt hárman ültünk: a beszélgetést vezető Bata Imre, Domokos Mátyás és én. Kissé távolabb foglalt helyet Weöres és Károlyi Amy. Az egyórás beszélgetés jóformán minden vágás nélkül, a beszélgetéssel csaknem azonos időtartamban került később adásra. Hármunk részvétele, kétszeri-kétszeri megszólalása valójában három, egymás mellett futó gondolatsor, monológ volt, amit csak a kötet és Weöres költészete fűzött egységbe. A költő egészen röviden kétszer kapcsolódott a beszélgetésbe. Először versei összetartozásáról, kötetei szerkezetéről, a könyvek fölépítéséről, kompozíciójáról beszélt: - A versek össze14