Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Tüskés Tibor: Weöres-variációk
országi (Magvető) kiadás követte: az előbbi siettette az utóbbit. (A két kiadás szövege tökéletesen megegyezik, csupán a prózai előszóban van egyetlen szó különbség: egy „talán” hiányzik a budapesti kiadásból. A magyarországi kiadásnak még az is az érdekessége, hogy a könyv árát, melyet eredetileg a borítólapra nyomtak, később átütötték, és a tervezettnél jóval magasabbra, 19,50 forintról 40,— forintra változtatták.) A Tüzkút megjelenését a Merülő Saturnus (1968) követte. Amikor megjelent, már írtam is Weöres költészetéről. A hatvanas évek végén a Jelenkor-ban cikksorozatot kezdtem A pécsi irodalom kistükre címmel a városi irodalmi hagyományainak - a Pécsi Múzsa-tói eltérő módszerű és új szempontú bemutatására. A sorozatban önálló fejezet foglalkozott Weöres Sándorral. Később szóba került a sorozat önálló, különnyomat formában történő kiadása, és ekkor a folyóiratban közölt képeket szerettem volna fölfrissíteni és kiegészíteni. 1970. május 25-én - a kétkötetes Egybegyűjtött írásokba. írt ajánlásból tudom - barátaimmal ismét Weöresüknél jártam Pesten. Ekkor küldött a költő az Egybegyü)tött írások-ból dedikált példányt Pécsre Lovász Pálnak, és ekkor kértem meg, írja le kézírással Pécs című kis embléma-versét, hogy a tervezett különnyomatban közölhessem. Weöres habozás nélkül papírt kért, és jellegzetes, verébfej nagyságű betűivel papírra vetette a költemény négy sorát. Ennek hasonmása került aztán bele A pécsi irodalom kistükre című könyvembe. Pesti látogatásunk után tíz napra, június elején, az ünnepi könyvhét eséményeire Weöres személyesen is Pécsre érkezett. Feleségével a Nádor Szállóban laktak, és az egyik nap ellátogattak hozzánk. Emlékszem a verőfényes napra, a Tettyén tett sétára, az ebéd utáni nagy fényképezésre a Mecsekoldalban álló, Surányi Miklós utcai ház erkélyén. Weöres hosszan, tűnődve szemlélte a lent pihegő várost, aztán megakadt tekintete tizenöt éves fiam faragásain, majd neméppen csontsovány kislányunk hordta könyveit dedikálásra a költő és Károlyi Amy ölébe. Weöresnek jó kedve volt, kék és piros színű golyóstollat használt egyszerre, a szöveges dedikációt rajzzal kísérte, a rajz mellé verses ajánlást rögtönzött. A hallgatás tornyá-ba fiamnak írt: „Tüskés Gábornak szeretettel és jókívánattal a szép saját faragásokhoz és falusi gyűjteményhez gratulálva”. A gyerekverskötetekbe lányom kapott ajánlást. A Zimzizim-be például ezt: Tüskés Tündérnek, dundi tündérnek szóljon az ének, Tüskés Tündérhez. míg nem megy férjhez, s majd ha férjhegment, hét gyermekéhez. Weöres Sándor bátyja. Amikor meglátta Weöres a Bóbita ronggyá olvasott, összefirkált, szakadozott, a költő szeme elől szégyenlősen rejtegetett példányát, különösen jó kedve kerekedett. Kivette lányom kezéből a könyvet, és a belső borítólapra írta: 12