Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Tüskés Tibor: Weöres-variációk

Szeretettel köszöntjük a 70 éves Weöres Sándort

TÜSKÉS TIBOR

W eöres-variációk

Emlékek, adatok

Nem írok rendszeresen naplót, nem készítek naptári pontosságú följegyzéseket helyzetekről, találkozásokról, beszélgetésekről. Arra sincs kedvem, hogy leveleimet fölbúvároljam: ki tudja, a lakás melyik diluviális rétegében lapulnak rendezetlenül? Egyszer majd azok előbányászására is gondolni kell... De most, amikor a Weöres Sándorral történt találkozásaimról szeretnék számot adni, csak emlékezetemre és néhány kezem ügyébe akadó tárgyra, könyvre, fényképre támaszkodhatom. Hiszem, hogy ezek is vetnek némi fényt a költő egyéniségére, alkatára, sajátos természetére.

Tizenhét éves koromban, nyolcadikos gimnazistaként találkoztam először nevével. 1947 őszén az egyik órára tanárunk behozta a Diárium legfrissebb számát. A lapot az Egyetemi Nyomda - nyomdaüzem és kiadóvállalat „egy személyben” - adta ki a Magyar Könyvbarát-mozgalom tagjainak. A lap őszi száma Tudomány és mitológia címmel részletet közölt Várkonyi Nándor Elveszett paradicsom című, a könyvbarátmozgalom illetményköteteként 1948-ra kiadásra tervbe vett művéből. (A könyv azóta sem jelent meg. De most nem Várkonyiról, hanem Weöresről akarok írni.) Az órán bemutatott részlet fölkeltette figyelmemet, és elkértem a folyóiratot tanáromtól. Tetszett a lap, s a Várkonyi-tanulmány előtt és a tanulmány után közölt írásokat is olvasgatni kezdtem. A könyvek szemléje rovatban egy verseskötetről szóló kritikára lapoztam. Azóta is sokszor voltam úgy: előbb olvastam el a könyvről szóló kritikát, mint magát a művet. (Nagy baj ez? Ma is hiszem: a kedvcsinálás volna a jó kritika legfőbb haszna.) A kritikát Hamvas Béla írta Weöres A fogak tornáca című, az Egyetemi Nyomda kiadásában megjelent verseskötetéről. Ma már tudom, Hamvasnak ez már a második írása volt a Diárium-ban Weöresről: a korábbit, a jelentősebbet, a Meduzá-ról szólót, a valóban „fölfedezőt”, a költő és a filozófus kapcsolatát megteremtőt, a Weöres költészetének alakulását meghatározót a lap 1944-ben közölte. A fogak tornácá-ró\ ezt írta Hamvas: ,.Ezek után igen valószínűnek látszik, hogy világméretekben jelentékeny költészet kibontakozásának lehetünk tanúi. Weöres Sándortól elvárhatjuk azt, amit eddig egyetlen költőnktől sem: a befejezett mestermüvet.” Elmondhatjuk: az idő igazolta Hamvas jóslatát, látnoki szavait. Akkor, 1947-ben „csak” kíváncsiságot és mohó érdeklődést ébresztettek egy tizenhét éves fiatalemberben.

5