Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Gunda Béla: Kovács Endre: Doroszló hiedelemvilága - T. Mérey Klára: Nikola Petrovic: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-medencében a merkantilizmus korában
sékben előforduló tájszavak megértéséhez egyszerűen nélkülözhetelen. E hatalmas mesekincs nemcsak a magyar és a nemzetközi folklór számára nyújt bőséges anyagot, hanem a most föllendülő szövegtani kutatások számára is. A nyelvészek mellett magyartanáraink az oktatásban is nagyszerűen fel tudják majd használni, részint szövegtani gyakorlatokként, részint az elbeszélő művek szerkezetének az oktatásakor. Nagy érdeklődéssel várjuk a tervezett további köteteket. ÖRDÖG FERENC Kovács Endre: Doroszló hiedelemvilága Kovács Endre könyve újabb jeles terméke a jugoszláviai magyar folklórkutatásnak. Tolna, Somogy és Báos megyéből újratelepített Duna menti Doroszló magyarságának hiedelemvilágát dolgozta fel. Kovács Endrének elmélyült kutatással, kitűnő érzékkel a hiedelmek gazdag változatait sikerült feljegyeznie. Több magyar varázsoselekményt Kovács Endre munkája említ először. Megfigyelései a természeti jelenségekre, a termesztett növényekre, a házi állatokra, az építkezésre, a használati eszközökre, foglalkozásokra, betegségekre, varázslatokra, a természetfeletti lényekre, az emberi élet átmeneti rítusaira és még sok egyébre kiterjednék. Csak példaképpen említem, hogy a szerző gazdag változatait közli az újholdhoz szóló varázsigéknek, a kakasfürdetéssel való esővarázslásnak, a kígyókultusznak, a rostaforgatásnak, a halottlátásnak, stb. Közöl egy visszafelé számlálással (nem kilenc, nem nyolc..., sem egy, egy se) mondott ráolvasót, amellyel fekélyt, sebet gyógyítanak, ill. a gonoszt nullára redukálják. A szöveg ősformáját Marcellus Burdigalensis (i. sz. 400) latin nyelvű szövege őrizte meg. A szerző írja, hogy Doroszlón a verekedős gúnárnak libatollat húznak az orrába, hogy megszelídüljön. A szokásnak irodalmi vonatkozása is van. Berzsenyi Dániel Költsey c. versében írja, hogy a „katrotzba kotlani” készülő (tyúknak) „Tollat az orrábaI”. Ezzel nyilvánvalóan arra utal, hogy lecsendesedjék a költő kritikusa, Kölcsey Ferenc. (V. ö. Merényi O., Berzsenyi Dániel költői művei. Budapest 1979. 144, 834. 1., Merényi magyarázata azonban téves. A doroszlói feljegyzés nyomán világosan érthető Berzsenyi négysoros verse.) Sajnálatos, hogy Doroszló hiedelemvilágában a közölt varázslatok, mágikus eljárások, szokások bemutatása mesterségesen széttagolt, körülményes. A karácsonyi, Luca napi, lakodalmi hiedelmeket négy-öt helyen találjuk meg. Helyesebb lett volna rítusok, alkalmak, ünnepnapok szerint feldolgozni a becses folklóremlékeket. Az irodalom felsorolása is eléggé ötletszerű. Csajkás Bódog, Barna Gábor, László Gyula és mások munkái nem tartoznak a tárgyhoz. Ehelyett a Doroszlóról megjelent közleményeket (pl. Herman Ottó cikkeit a doroszlói dobvarsáról) kellett volna számba venni s a kötet tartalmához kapcsolódó bácskai folklór irodalmat említeni. A szerző pl. értékes adatokat közöl az első fejésű tej varázserejéről. Örömmel láttuk volna, ha az irodalomban megemlíti Ferenczi Imre idevonatkozó tanulmányát (Egy bőségvarázsló rítus elterjedése a Dél-Alföldön. Néprajz és Nyelvtudomány, XIV. Szeged, 1970). A kötet gondozói minderre felhívhatták volna a szerző figyelmét. Ezek a megjegyzéseink természetesen nem érintik Kovács Endre rangos munkájának értékét. Szeretnénk, ha néprajzi munkáját tovább folytatná s mivel mezőgazdász, javasoljuk, hogy dolgozza fel Doroszló népi állattartását, juhászaiét. (Fórum Könyvkiadó, Üjvidék, 198 2. 327 l.) GUNDA BÉLA Nikola Petro vie: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-medencében a merkantilizmus korában Az imponálóan testes munka rövid ismertetésére azért ikerülhet sor éppen Tolna megye művészeti és tudományos folyóiratában, mert a szerző által feltárt történeti dokumentumok e megye érdeklődő közönsége számára különösen figyelemreméltó összehasonlítási lehetőségeiket, új, mának szóló történeti kutatásokhoz témát és izgalmas feladatokat kínálnak. Nikola Pctrovíc, a belgrádi agrármérnök a XVIII-XIX. sz. fordulójának vízrendezési problémáival foglalkozott e művében, 78
