Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Gunda Béla: Kovács Endre: Doroszló hiedelemvilága - T. Mérey Klára: Nikola Petrovic: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-medencében a merkantilizmus korában

s ennek kapcsán feldolgozta a Dunát a Tiszával összekötő Ferencz-csatorna megszületésének teljes történetét. Nagy irodalmat és annál is nagyobb, eddig ismeretlen irattömeget, térképeket tárt fel részint Bécsben, a Hofkammerarchiv gazdag anyagából, részint a Magyar Országos Levéltár kincseiből. Használta a bécsi és a budapesti könyvtárak e témára vonatkozó anyagát, az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárát és az érdekelt megyék levéltárak. De támaszkodott mérnöki ismereteire is. Ez utóbbi tette lehetővé számára azt, hogy azonos szinten és mélységben lássa és láttassa meg a technikai, a szélesebb körű gazdasági, továbbá a társadalmi problémákat egyaránt. Ugyanakkor az egész munkát át- és átszövi egy nagyon izgalmas időszaknak, a napóleoni háború korának sokoldalúan és színesen az olvasó elé tárt politikatörténete.

Az, amit a Habsburg-birodalom XVIII. századi helyzetéről ír, közismert a magyar történeti irodalomban. Újat hoz viszont azoknak a térképeknek és térképrészleteknek, a konkrét vízszabályozási terveknek közreadása, amely a Habsburg Monarchia gazdasági életébe egy táj gazdaságtörténetén keresztül nyújt betekintést. A szerző elsőként az államigazgatási intézkedéseket tekinti át, amelyeket a magyar országgyűlés a XVI. századtól kezdődően a folyók jobb hajózhatósága és a vízszabályozás érdekében hozott. E vonatkozásban Károlyi Zsigmond munkáira támaszkodik, aki a vízhasznosítás és a vízépítés, továbbá a vízgazdálkodás történetéről készített kitűnő összefoglalást. (V. ö. A magyar vízszabályozás története. Szerk. Ihrig Dénes. Bp.

♦ 1973.) De hasznosította Tenk Béla: Vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században. Pécs, 1936. c. munkáját is. - Ezt követően a szerző a XVIII. se. végén keletkezett rendeleteket, a helyi szervek kötelezettségeit és jogait, továbbá a vízépítészeti szolgálat munkamódszereit ismerteti. Általános áttekintést ad a korabeli földmérő szolgálat, a térképészet, továbbá a szakoktatás XVIII. sz. végi helyzetéről Magyarországon. E kérdésekkel részletesebben Fodor Ferenc foglalkozott hazánkban, s részben az ő tanulmányaira támaszkodott a szerző is.

E közel 80 oldalas bevezetés után érkezik el Petrovíc munkájának tulajdonképpeni tárgyához, a Duna—Tisza-osatoma megszületése történetének előadásához. A továbbiakban 15 fejezetben tekinti át ezt. Ismer toti a csatorna tervét, s ennek kapcsán részletesen foglalkozik a Bácska II. József

korában történt német betelepítésével. A csatorna tervét készítő Kiss József és Gábor éppen c betelepítésekre hivatkozva javas ölj a a csatorna megépítését, amely elősegítené a terület természeti adottsága folytán gazdag termésének a birodalom belsejébe történő olcsó szállítását. A szerző ábrákkal és eredeti térképekkel mutatja be a csatornatervezet műszaki és gazdasági jellegzetességeit, ismerteti a költségvetést. Rámutat arra a - maga korában egész Közép-Európában egyedülálló - javaslatra, amely szerint a csatornaépítést egy külön jogokkal rendelkező, az állam által támogatott magánrészvénytársaság tartaná kezében. Részletesen foglalkozik a szerző a csatorna építése körüli „elvi” ellentétekkel, amelyek lényegében a feudalizmus rendszeréből fakadtak, hiszen nagyrészt a földesúri jogok körüli viták alkották azokat. Ismerteti a kincstár és a tervezők között létrejött szerződés pontjait, majd foglalkozik a Gsatonaépítészet során felmerült problémákkal, a munkaerőgondokkal, a tőkehiánnyal, a vízimalmok kérdésével. Szemléletesen mutatja be azt a rendkívül bonyolult adminisztrációs körutat, amely a kivitelezőktől az uralkodóig vezetett, s amelyben hamarosan kulcsszerepet játszott Tolna megye főispánja, gr. Apponyi Antal. Lényegében Apponyinak, mint a magánrészvénytársaság egyik korifeusának véleménye döntötte el azt a névtelen levéllel kirobbantott „bizalmi válságot”, amely végül is a csatorna megálmodóinak, Kiss Józsefnek és Gábornak teljes anyagi romlásához vezetett. Az építés ütemét ugyanis kedvezőtlenül befolyásolták a napóleoni háborúk, amelyek folyamán állandó hiány volt jó munkaerőben, míg a pénz romlása, a költségek tervezettnél nagyobb növekedéséhez, olcsóbb műszaki megoldások kereséséhez, s ez utóbbi a részvényesek bizalmatlanságához vezetett.

A szerző röviden foglalkozik még a Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger öszszekötésének tervével is, amely ugyancsak a Kiss testvérek elgondolása volt. A Kupa csatornázásának terve azonban kudarcot vallott, s helyette szárazföldi út született meg: a híres Lujza út.

A kötetben külön fejezetet találunk az akkori világ csatornáinak és útjainak rövid, korabeli történetéről, amellyel a szerzőnek az a célja, hogy a nagy egészben is bemutassa a XVITI-XIX. sz. fordulóján Bácskában létesített új víziút jelentőségét.

Az utolsó fejezet a történeti hagyományok nyomán 1947-ben megindított Duna- Tisza-csatorna rekonstrukciós tervét ismer79