Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Ördög Ferenc: Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék

mezre mondta Kányádi Sándor kérdéseit - egyet idézek: voltál-e üres fészek a fán? És ha Szilágyi Domokos Szerelmes him­nuszait olvasom a Szabadsághoz - megér­zem (fordítottan) Tornai József szavait is: „ötszáz évig volt a szeretőm / német vas­golyó. I A Donnál jég-gyökeres / zsombék­­csomóvá fagyott a szivem” Engem nem küldött senki, én csak úgy magamtól jöttem kolonc-történelemnek. Megérzem a lázadást a (mútlbéli) törté­nelmi prostitúcióval szemben is, amit a ma élő költő - még talán „kiheverhet”, mert a LÉT KŐMŰVES KELEMENJE újra-,,rakosgatja” a létezés köveit: Léted kell élned éjféli képzetekben, halálban, szerelemben. Azt, ami te magad vagy és hogy így befogadnak az agyak, hegyek, titkok. Természetesen folytatódik Tornai élőbeszé­de és nem „szépeket” mond, csak a „szép­ség becsületszavát”, ami, ha bevégezhető lehetne, már IGAZSÁGNAK neveznénk, AZONOSSÁGNAK - Önmagával, önma­gukkal?! Fogódzó kell ehhez a könyvhöz: Les preludes bátorsága .. . DEVECSERI ZOLTÁN Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék [I. KÖTET FÁBIÁN ÁGOSTONNÉ ME­SÉI (SZEKSZÁRD, 1979. 392 LAP), II. KÖTET FÁBIÁN ÁGOSTONNÉ, MÁ­TYÁS RÓZSIKA, FÁBIÁN ÁGOSTON, GYÖRFI RUDOLF, GYÖRFI RUDOLF­­NÉ, GYÖRFI FERENC MESÉI (SZEK­SZÁRD, 1981. 463 LAP). - KIADJA A TOLNA MEGYEI TANÁCS V. B. KÖNYVTÁRA.] Ki gondolta volna, hogy a „Kakasdi népmesék” két kötetének megjelenése után sikerül még az andrásfalvi székelyek ajká­ról ennyi mesét vagy ahogy ők mondják, ennyi „beszédet” lejegyezni? Ki gondolta volna, hogy az immár köztudottan gyors ütemű műszaki-tudományos-társadalmi fej­lődésünk ellenére még mindig elevenen bu­zog egy-egy tiszta forrás, azaz élnek még köztünk olyan istenáldotta tehetségek, mint Fábián Ágostonná és mindazok, akiknek a nevét e szép és gondos kiállítású könyv címlapján olvashatjuk? Egyáltalán: ki gon­dolta volna, hogy ilyen gazdagok vagyunk, hogy olyasmink van, amivel Európában ma már csak kevés nemzet dicsekedhet? A nem szakember olvasó — miként e so­rok írója is — csak ámul e szebbnél szebb meséket olvasván, gyönyörködik a sokszí­nű cselekményben, a változatos kompozíci­ókban, nem utolsósorban pedig az erőteljes magyar nyelvben, a messzi Bukovinából sok-sok hányattatás után megyénkbe került és otthonra talált székelyek nyelvjárásában. Az eddig megjelent mesék eredetüket te­kintve is sokfélék. Egyike-másika monda­ként a régi elemi iskolás olvasókönyvek­ből a mai középnemzedék számára is jól ismert (pl. a Mátyás-mondákon alapuló me­sék), más részük a drága jó Benedek Elek „Magyar mese- és mondavilágá”-ban is ol­vasható (pl. Az aranyóra, a Többsincs ki­rályfi stb.), illetőleg megtalálható már Kri­za János „Vadrózsák” című híres művében is. Ám mesemondóink ajkán ezek az olva­sott, illetőleg könyvből tanult mesék is újabb és újabb módosulásokon estek át, másképpen fogalmazva, átszűrődtek a nép ajkán, gondolat- és érzelemvilágáo. A kiváló és a tudományos körökben is jól ismert gyűjtő, Sebestyén Ádám segítsé­gére két kiváló szakember sietett: Kovács Ágnes és Rónai Béla. Kovács Ágnes kitűnő tanulmánya (II, 397-409), továbbá szak­szerű jegyzetei (I, 365-387; II, 410-456) a szakemberek számára nagyon fontos útba­igazítások, a nem szakembereket pedig be­vezetik az egyetemes és a magyar mese­kincs tudományos osztályozásába. Örvendetes és dicséretes, mi több, pél­damutató, hogy a meséket a kiadó a nyel­vész Rónai Béla fonetikus lejegyzésében tetette közzé. Ennek révén a bukovinai szé­kely nyelvjárás ízeit nemcsak a tájszavak­ban és a mondatfűzésekben élvezhetjük, hanem a szavak hangalakján is, arról nem is szólva, hogy a zárt e hang előfordulá­sának vizsgálatához sok ezer adatot kapott a nyelvtudománv. Az igényesebb, az anya­nyelv iránt is érdeklődő olvasó bizonyára szívesen tanulmáyozza a mesemondók nyelvjárásáról írt összefoglalást (ez is Ró­nai Béla munkája, I, 329-341). A mindkét kötet végén levő szójegyzék pedig — amit szintén Rónai Béla állított össze - a me­77

Next

/
Thumbnails
Contents