Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A 18I.századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben

Simontornyán 1713-ban 11 nőnapon keresztül fogva tartottak ún. „bűbájosokat”, akik idővel kegyelmet kaptak, majd 1720-ban ismét gyanúba keveredtek, s nekek tulajdonították az aszályt. Emiatt vízbemerítésre ítélik őket. Kiss István úgy tudja, hogy a delikvensek fejét lenyomták a víz alá, csak akkor engedték fel őket, amikor már fuldokolni kezdtek. A vallomástétel érdekében olykor megismételték ezt az életveszélyes vízbemártást.33

A tömlőé priccsén reménytelenül várták a szabadulás óráját, amikor újra rájuk süt a nap. A perbefogástól az ítélethozatalig több hónap is eltelt, sőt Kalmár Zsuzsa 13 hónapon át sínylődött sötét, piszkos, vizes, fütetlen zárkájában. A börtönben írt, szinte olvashatatlan leveléből a következőket tudtuk kisillabizálni: „Keserves rabságomból nyomorúságtól unszoltatván kényszeredem írni... az egész télen nagy erős hidegben ... mind az lábaim is eldagadozván már jártomnyi erőm sincsen .. . kérem, hogy legyen törvénynapig szabadulásom. . ,”34 A decsi Galagonya Tamás több mint másfél évig volt a simontornyai börtön rabja. Ez idő alatt vallást változtatott, a reformátusról a katolikusra tért át. Alighanem ez a fordulat, és hogy a dunavecsei református prédikátorra fogta rá a boszorkányos szokások, pl. a tojás bűvös hatásának ismeretét, - ez nyitotta ki végül is a szabadulás kapuját.35 A dunaszentgyörgyi Faragó Kata pere 1744 áprilisában indult és 3 év múlva került sor az ítélethozatalra.36

A magyar boszorkányperek vádlottjai ugyan szabadon védekezhettek, de kezdetben (pl. Herczegné 1713-1714. évi és Kalmár Zsuzsa 1715-1716. évi perében) nehéz, szinte lehetetlen volt képzett ügyvédet fogadni. Herczegnéről nem tudjuk, hogy sikerült-e védőt szereznie, Kalmár Zsuzsa pedig kifejti, hogy „ ... ezen a földön prókátor nem található, és más messzebb földön is fárasztottam emberemet iránta, de akkoron ott is máshova volt elfoglalva”, s így ügyvéd nélkül maradt 15 hónapon át.37

1741-et írnak, amikor február 17. és november 17. között hét boszorkánypert tárgyalnak Simontornyán, s közülük három vádlottat máglyahalálra ítélnek. Legrészletesebb képet a három halálraítélt peréből kapunk (Fejér Ilona, Tamás Zsuzsa, Vörös Ilona). Fejér Ilona 50 éves madocsai boszorkány a simontornyai börtön vallatótermében 1741 őszén a hóhérlegények testet-lelket roncsoló kínzásaitól megtörve elismeri, hogy az ördög segítségével gyógyított, szeretkezett vele, továbbá: Vörös Ilona (Sánta Pila) és Csámpainé a társai. A törvényszéken, ahol ügyvédje is megjelent, ezeket a vádakat nem cáfolta, vallomását nem vonta vissza. Viszont tagadta, hogy látta Csapó Évát, Fazekas Zsuzsát és Kis Kovácsnét a boszorkánygyűléseken. Csak hallotta róluk. Előadja, hogy a boszorkánygyűlésekre - korábbi vallomásával ellentétben - nem az ördögök, hanem paksi asszonyok hoztak húst. Tagadja, hogy Biczó Miskát és Szentgyörgyi István gyermekét megrontotta. Az ördöggel kötött szövetségen annyit változtat, hogy az nem 5 éve, hanem csak 1 éve tart.38

Az 1741-es esztendő másik hírhedt boszorkánya a paksi Vörös Ilona, közismert nevén Sánta Pila.38 Több mint hatvan kérdést tettek föl neki, miközben tüskés lóra is felültették. A falóra való ültetés eredetileg nem a kínzást szolgálta, hanem csupán a közgúny tárgyának tették ki a delikvenst. A 17. század vége felé „falován való megveretés” ítéletek is születtek. Vörös Ilonát és társait 1741-ben a kínvallatás nyolcadik fokozataként ló alakú tákolmányra ültették, aminek a hátából szögek álltak ki.A falovat vallatás közben meghimbálták, amitől a vádlott

70