Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A 18I.századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben
A reformátusok vezette községekben, különösen Dunaszentgyörgyön és Deesen a társadalom szigorú erkölcsbírájának tiszteletreméltó álarca mögött ott lappangott az az egoisztikus törekvés, amit egyébként más embernél fölöttébb elítéltek. Az egyházi és a világi hatalom a presbiterek és „bíró uraimék” kezében egyesült, így módjukban állt a bennük élő agresszivitás leplezett kiélése. Az alsónyéki presbiterek még a 18. század végén, húsz évvel Mária Terézia boszorkánypereket eltiltó rendelete után is megkorbácsoltatják a boszorkányság hírébe kerülő ellenlábasaikat.22 Hasonlóan keményen járnak el a református lakosságú Madocsán, amint azt a községi „ítéletek Könyve” is tanúsítja.23 A BOSZORKÁNYOK PERBEFOGÁSA A boszorkányság természetrajzához hozzátartozik az ún. „boszorkány-nyomás”. A Duna menti perek leggyakoribb vádpontja. Más népek hiedelemvilágának is jólismert jelensége. Max Lüthi a boszorkány-nyomás egy különös változatával: a „kasza-mondá”-val ismertet meg bennünket. Egyszer egy szolga arra hívta föl ura figyelmét, hogy lovát lidércnyomás kínozza. Az úr gondolt egyet és kaszát rögzített (élével felfelé) a ló hátára. Másnap az istállóba lépő szolga holtan látta viszont az urát, aki a kaszától kettévágva hevert a ló mellett a földön. E szerint a gazda, tudtán kívül egy idő óta maga „nyomta meg” a lovát s ekként akaratlanul is önmaga vesztét okozta.24 Dunaszentgyörgyön Demeter Mihály földreteperte és jól eldöngette az őt megnyomni szándékozó Tamás Zsuzsát, ám másnap reggel fájdalommal tapasztalja, hogy keresztfián látszanak meg az ütlegelés nyomai. Tamás Zsuzsára azt is ráfogják, hogy megnyomta az egyik fátenst, aki emiatt cudarul érezte magát. Kovács Jánost pedig a gazda „tinója képében étszakának üdéjén megnyomta”, mire az beleharapott a lábába, s másnap Zsuzsa sántítva ment az utcán.25 A nyomás végrehajtása különféle alakban jelentkezik. Balaskónét „házas fia képében” nyomta meg Faragó Katalin;26 A legváltozatosabb formával a madocsai nótárius feleségének tanúvallomása ismertet meg bennünket.27 Eszerint szülése előtt „ . . . egy megvénhedett Német (katona), azután maga a férje, harmadik éjszaka fekete, negyedik éjszaka fehér eb, ötödik éjszakán kelvén pedigh egy nagy pej Ló képében megnyomattatott, elerőtlenítetett, s megnyomorittatott, hogy egész nap is orrán és száján vérnek kölletett kifollyni.” Csámpai Mihály paksi lakos más tehenein nyargalászott, amitől azok kimerültek és meddőkké váltak, míg a sajátjai azóta sokkal több tejet adnak.28 A boszorkánysággal vádolt Lisz Mária - az egyik tanú szerint - „Pajer Andrásnak vékonyát az ágyban megnyomván, annak utánna a fejit megszorította, mely után a kantárt fejiben húzván, azon éczakán három óra tájban elment rajta. . . egy végtében 14 ízben köllött Lisz Máriát hordoznyi...” A falu határában álló híd volt a lovaglás fordulóhelye. Azon túl, az ún. „senki földjén” megszűnt a rossz szellem, így a boszorkány hatalma is.29 A boszorkányperek vissza-visszatérő motívuma a szerelmi varázslás. Idős emberektől hallottuk nem is egyszer, hogy fiatal korukban ismertek olyan férfiakat, akiknek „erejét úgy megkötötte a nő”, hogy más asszonyra még csak nem is nézhettek, nem hogy legyeskedtek volna. A Zala megyei Nagy Istók mindaddig jámbor ember hírében állt, mígnem beállt hozzá szolgálónak az az „ . . . urahagyó 68
