Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Pisztora Ferenc: Regionális jellegzetességek és tájpszichiátriai sajátosságok
pszichiátriai és folklorisztikai szempontból egyaránt. A kórrajzokban előforduló ezen téveseszmék tartalmazták a magyar nép megrontással kapcsolatos, hagyományos tudásának legfontosabb szempontjait, így a rontás elszenvedőjére, a mágikus befolyásolás módjára és az ellene való védekezés lehetséges módozataira vonatkozó hiedelmeket. Anyagunkban a feltételezett rontás természetfeletti erővel is rendelkező elkövetői közül a boszorkány 14 esetben, az ördög 8, a „gonosz szellemek” 5, a )ósak, javasok 4, a lidérc 1, stb. alkalommal lett megemlítve. Idevonatkozóan Katona 1. pl. a Sárközről publikált kis monográfiájában azt írta, hogy ott „ ... a tételes vallások alatt és azokkal összefonódva éltek a babonák, amelyek segítségével a magára hagyott nép betegségeit gyógyította, magyarázatot keresett a természeti és társadalmi jelenségekre, s azokat igyekezett valamilyen módon befolyásolni. A babonák átszőtték az egész életet. . . Közönséges falusi asszony (ritkábban férfi) a boszorkány, aki elveszi a tehén hasznát, megrontja az embereket, kicseréli a gyermekeket stb. Mesterkedéseit igyekeztek leleplezni, s megpatkolták vagy kiseprőzték őt.”1 A Tolna megyéből gyűjtött, babonás-megrontásos téves eszméket mutató, tartalmilag rendszerint igen gazdag és színes kórképek lényegében a fenti megállapítás igazát dokumentálják. Néhány szemléltető példát említenék közülük: F. J.-né, faddi származású és illetőségű református háziasszony, mozdonyvezető neje amentiform pszichés zavarok miatt 1908-ban lett hospitalizálva. A kórtörténeti adatok szerint arról panaszkodott, hogy megmondták neki a sógorai és a napa - azaz az anyós - is, hogy csak az a tisztességes, aki pénzt hoz a házhoz. Férje családja meg akarta rontani, de nem mondhatja el, hogy hogyan, maradjon az titok, legyen az Isten akarata. Azt viszont elmesélte, hogy a férje - anyja biztatására - nem akarta őt szívből szeretni, sőt egyszer egy gatyát állított a konyhába, hogy megbabonázza őt a napa miatt stb. P. I., 33 éves, rk., nőtlen földműves, aki Tolna községben született és ott is lakott, 1934-ben ugyancsak amentiformis pszichózisban betegedett meg. Hallucinálása során kísérteteket, lelkeket, boszorkányokat vélt látni, akik ők felemelgetik az ágyában és minden egyéb módon támadják. Látta a lelkeket, amint a sírból kijöttek és emberi alakot öltöttek. Szerinte a boszorkányok a sírokat felássák, majd újból visszacsinálják, mert ez a hivatásuk. Boszorkányokkal kétszer verekedett, megtámadták őt, sokan voltak, kicsinyek és nagyok, magukat olykor átváltoztatták ... Édesanyjában látja a legveszélyesebb boszorkányt, aki őt megrontotta, ezért jelenleg is kígyó van a hasában. Ha nem lenne „szent és tiszta” ember, megölné az anyját... Mindenáron Faddra akar menni, egy Puskás Rózái nevű bűbájos asszonyhoz, aki rögtön képes volna őt meggyógyítani stb. 5. Tolna megye szellemi arculatának lényeges meghatározói voltak a múltban - és részben azok a jelenben is - az ott élő nemzetiségek, kisebb ethnikai csoportok különböző értékorientációi, világszemléleti és életmódbeli sajátosságai, eltérő szokásai. Ezenkívül főleg 1945 előtt politikai érzületeik, törekvéseik, olykor nacionalista tendenciáik. Tolna megye lakosságának 1869-ben pl. 63,2 százaléka volt magyar, 36,4 százaléka német, s kis százalékban szerepeltek még szerbek, horvátok, szlovákok, s egyéb nemzetiségek. A dél-dunántúli népesség nemzetiségi megoszlásáról 1941- ben közzétett statisztika12 szerint a megye akkori 273 154 lakosa közül 199243 volt a magyarok, s 71 916 a németek száma. Elenyésző hányadban előfordultak még horvátok, szerbek. 57