Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Pisztora Ferenc: Regionális jellegzetességek és tájpszichiátriai sajátosságok
ismételten arról számolt be, hogy 1962-ben ő fedezte fel a pécsi uránércet. Erre úgy jött rá - saját elmondása szerint -, hogy „ . . . a pécsi hegyek ott, ahol uránércet rejtenek magukban, meredekek, nagyok, míg ismét másutt vulkanikus vonulatok fedezhetők fel közöttük..Ezenkívül hangoztatta, hogy a Paksi Atomerőmű is az övé, s a reaktor sugaraival ő képes bármikor nappalt vagy éjjelt, állandó sötétséget előidézni, megállítani az órákat stb. K. J., 39 éves, paralízis progresszíva expanzív formájában szenvedő királyi járásbíró 1918-ban kialakult központi téveseszméje - mi szerint ő 30 ezer Koronával rendelkezik, s 40 hold kiváló szőlője van, ami milliókat ér - a relative régióspecifikus téveseszmék közé sorolható, mivel a szőlőbirtok több vidéken is előfordulhat, mégis a borvidékeken van különös jelentősége, az ottani lakosság sajátos értékorientációjában bír kiemelt fontossággal, gazdagságot és társadalmi presztízst biztosítva tulajdonosának. K. J. konkrét esete is alátámasztani látszik ezt a megállapítást, amennyiben híres bortermelő városban, Szekszárdon született, s ugyancsak borászatáról ismert városban, Gyöngyösön lakott és működött, így tehát érthető, hogy nagyzásos téveseszme-képződésében is a borvidéki ember jellegzetes értékirányultsága nyilvánult meg. Mindezek után felmerül a kérdés, hogy Tolna megye viszonylatában melyek azok a jellegetes helyi adottságok, amelyek történelmi perspektívában nézve is regionális jellegű sajátosságokként értékelhetők, s amelyek egyben jól követhetők a kóros lelki tükröződés produktumaiban, jelesül a téveseszmékben is? Eddigi vizsgálataim alapján a következő ilyen tényezőket emelném ki: 1. Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy Tolna megye újkori történelme során mindenkor az ország mezőgazdaságilag fejlett területei közé tartozott, s fő termelési profilja hagyományosan a mezőgazdaság volt.9 Ennek megfelelően a lakosság foglalkozási megoszlásában még 1910-ben - a múlt század végén hazánkban bekövetkezett nagy iparosodási hullámot követően is - 67% volt a mezőgazdaságban, s csupán 15,8% az iparban dolgozók aránya. Sőt ez az arány még 1941-ben is alig módosult: „Míg az 1941-es népszámlálás időpontjában pl. az egész ország népességének 49°/o-a, addig Tolna megyének közel a ycP/o-a élt, pontosabban tengődött mezőgazdaságból. A mezőgazdasági népesség döntő többségét ugyanis szegényparasztok, illetve föld nélküli agrárproltaárok képezték ...” - írja Kisasszondy E. egy tanulmányában.8 Dél-Dunántúl birtokviszonyainak 1935-ös statisztikája11 Tolna megye viszonylatában kimutatta, hogy az akkori összes földbirtok 41%-a 1-5 kh közötti nagyságú volt, míg az 1 kh-nál kisebb, vagy azt szántóterülettel éppen meghaladó földtulajdonok aránya 34%-ot tett ki. Ezenkívül - írja Máté ].: „ . . ■ Tolna megyében a felszabadulás előtt a mezőgazdasági foglalkozású népesség közel egyharmadának nem volt földterülete, bérmunkából, illetve napszámbérből élt. A törpebirtokosok és nincstelenek száma családtagjaikkal együtt 150 ezer, a megye összlakosságának y^lo-a, a mezőgazdasági népességnek, pedig 82°/o-a volt.”13 A különböző nagyságú földbirtokok megyén belüli topográfiai eloszlását illetően bizonyos kiemeléssel azt lehet mondani, hogy - idézve Kisasszondy É. egy tanulmányát - „Tolna megyét birtokmegoszlás szempontjából lényegében három nagy területre lehetett osztani: a Duna vonala mellett erős közép- és nagybirtok a jellemző. A Dombóvár-Budapest vasútvonal két oldalán az Eszterházy hitbizomány földjei húzódnak,. A két területet a megye középső részén a XVIII. századi 52
