Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Jósfay György: Háry váratlan vendége :tanulmány Corneille: Illusion c. darabjáról

Ez az a hely hol a Parnasszus ragyoghat,

Ahol a nagy elmék feltárják magukat,

S mind, kiknek Apollon tehetséget adott,

Mind a színháznak ír fenkölt színdarabot.

S ha a hasznot nézzük; miként jövedelmez:

Busásan fizető, jót hitbizomány ez.

Láthatja, fiának pompás szakmája van Jobb a helye mint rég az apai házban.

Kár keseregnie, hagyjon föl hát véle,

Hisz fia rátalált dús szerencséjére.

PRID AMANT:

Nem kesergek, hiszen éltet már a remény; főbb a mestersége, látom, mint az enyém.

Bár halála láttán megrendült a szívem,

Hisz a komédiát valóságnak véltem.

Azért kárhoztattam az egész színházat,

Mert nem láttam hasznát s fényét, amit áraszt.

Az ön jóvoltából mélyére nézhettem,

Tévedésem látom, ujjong már a lelkem.

Clindor jól csinálta.

ALC ANDRE:

Az a való, mit lát.

PRID AMANT:

Holnap utazom is, megértvén a példát Rohanok Párizsba. Csupán egy dolog bánt:

Nem róhattam még le hálámat Ön iránt.

ALC ANDRE:

A derék emberek szolgálata öröm,

S hogy Önt szolgálhattam, örömmel köszönöm.

Adieu: örülök, hogy Önt éledni látom.

PRID AMANT:

Ön élesztett újjá, köszönöm, barátom!

Hálásan ígérem, hogy emlékezetem Önt örökkön őrzi, öszülten, öregen.

Háry János váratlan vendége, Matamor kapitány tehát ráirányította figyelmemet erre a remek darabra, amelyik méltatlanul hiányzik korunk színpadáról. Manapság, amikor megannyi lelki, sőt testi trauma oka ismét a színlelés - hivatásbeli, világnézeti, családi, baráti és munkatársi - és az irodalom keresi minduntalan a többsíkúság lehetőségeit, Corneille Illusionja színpadra kívánkozik.

IRODALOM:

Corneille: Théátre Complet. NRF. Bibi. de la Pléiade. Gallimard 1957- (Paris). Győry János: A francia dráma kialakulása. Akadémiai Kiadó. Budapest (1979.). Montaigne: Essais. Thibaudet. (Pléiade.) 1933., Paris.

D. Mornet: Histoire de le littérature franchise classique. 1947. Paris.

43