Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Gyenes István: Olvasható-e Kemény Zsigmond?

GYENES ISTVÁN: Olvasható-e Kemény Zsigmond? Nehezen olvasható, fújtatva, akadozva, ahogyan ő írt. Ha mégis olvasni kell, ennek más oka van, nem az, hogy lektűr módra olvastatja magát. Már Péterfynek fájt, hogy olyan keveseket érdekel, a közkönyvtárak polcain nem is található. Pé­­terfy 1881-ben fájlalta ezt, és az azóta eltelt száz év még csökkentette Kemény ár­folyamát. Irodalomszerető fiatalok is zavartan félretolják, bölcsészhallgatók át­rágják magukat rajta, mert hátha vizsgakérdés lesz, mondjuk egy felsorolás erejéig: a XIX. század nagy magyar regényírói. A maga korában Jósikát, de még Kármánt, Fáyt is jobban szerették, azután a kortárs Jókai borította árnyékba, végül Mikszáth szinte kitörölte az olvasók em­lékezetéből. Utókora tehát nem jegyzi, reneszánszát várni hiú ábránd. Azt sem mondhat­juk, hogy az írók írója vagy a beavatottaké. Legjobb íróinkban is inkább az iro­dalomtörténész-kritikus tiszteleg a magányos óráis előtt, semmint bármilyen tekin­tetben mesterüknek, mintaképüknek tekintenék. A lépéstartás a hazai és a világ­­irodalommal nélküle is könyvhegyekkel nyomasztja az írókat. Hogy ne is szóljunk közéleti, politikai kötelezettségeikről - vagy amit annak vélnek. Jó, ha nem intézik el kézlegyintéssel: éppen elég morbiditás van a mi világunkban, és Kemény végül is megőrült. örült lett, vagy kezdettől az volt? Végezzünk el egy kísérletet gondolatban. Lehetőleg pontos fordításban tegyük külföldi írók elé Kemény fő műveit. Aligha­nem kiolvassák belőlük a tébolyra predesztinált ember lelki portréját. Más kérdés, hogy ennek az értékhez semmi köze sincs, soha nem is volt. Maupassant legérettebb írásaiban mint bőr alatti daganatok tapinthatók az elmezavar kezdeményei, csak­úgy Swift, a vallásba belezavarodott Gogol, az alkoholista Verlaine és sok más világirodalmi nagyság műveiben. Kemény oly mértékben közéleti ember és író, amennyire a maiak energia­­készletéből talán nem is futná. Nem elmarasztalásuk ez, hanem mentségük, külö­nösen ha hozzávesszük az információk mai, már-már elviselhetetlen áradatát. Még­is jogos a kérdés: áttekinthetőbb volt akkor Európa, a világ? Nem biztos. A hírek viszonylag lassú terjedése bizonyára akadályozta a gyors reagálást - ami pedig a kis népeknek létérdekük volt. Kemény mindig Európában gondolkozott, szár-44

Next

/
Thumbnails
Contents