Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Kerék Imre: Rába György: Babits Mihály

ítélte meg a lezajlott eseményeket és társadalmi hátterüket, hogy állásfoglalását ma sem lehet bírálnunk.” Mint Rába szövegéből is kivehető, Babits állásfoglalása sokkal több volt „érzelmi fenntartásoktól is gátolt intellektuális együttérzés”-nél.

Babits lírájának bemutatásán kívül fontosságuknak megfelelően foglalkozik esszéivel, regényeivel és műfordításaival. Eszszéművészetét taglalva többek között részletesen a Petőfi és Arany c. esszével, tárgyilagosan tisztázva a körötte dúlt viták kiváltó okait: „A Petőfi és Arany nem az elődök kiélezett ellentéteivel aratott vihart, hanem egy álarcos Ady-Babits kontroverzia fullánkos kifejtésének vádját zúdította a szerzőre.” Bár helytálló tény - tovább idézem Rábát hogy a megnevezések pontos megkülönböztetést tesznek Ady és feltétlen tanítványai közt, s a nagy kortársról vallott őszinte véleményét Pöldessy Petőíi-könyvével folytatott vitájának viszonválaszából pár hónapos időbeli eltéréssel megismerhetjük: Amit végre Adyról ír a szerző, hogy a ma legnagyobb költője és legigazibb magyarja, abban valószínűleg egészen igaza van.” Ady és Babits viszonyát, barátságuk történetét általában is meggyőzően tisztázza Rába.

A Halálfiai c. életrajzi ihletésű regény kapcsán a mű regénytörténeti szerepét, társadalomkritikai jelentőségét hangsúlyozza, a Jónás könyvét elemezve pedig Rába vitába száll Lukács Györggyel: „helytelen Lukácsnak a kiindulópontja, aki a poémából Babitsnak mintegy egész életművéért érzett bűnbánatát olvasta ki”. Ezzel a véleménnyel szemben Rába felidézi e kérdésről vallott korábbi nézetét: „A valódi szerepével viaskodó próféta küzdelme mint szerkezeti elem, és a harc eldőlte Jónás lelkében mint a mű erkölcsi tanulsága Babits régebbi, ismert kettősségének aktualizált megoldása.”

Egészében véve a Babits-pályakép meggyőző erejű. Végső következtetését idézem: A megismerés költőjének indult és költészettana minden újabb alakváltozásában az is maradt, de ami kezdetben az elme tárgyra kérdező kíváncsisága volt, az a világgal folytatott párbeszédében: közvetlenül a háború előtt írt városi életképeiben, békerapszódiáiban és egyszerű énekeinek idilláhításában már a valóság felszíne alá hatoló igazságkeresésnek bizonyult. A

társadalmi ellentmondásokra és az új háborús fenyegetésre érzékeny erkölcsi tudatában költői tanúságtétele lelkiismeretvizsgálattá válik, ezt korára és az emberközi, szociális viszonyokra is kiterjeszti. Valóságéhsége, éber erkölcsisége, intellektusának szerkesztő hajlama egyszerre kér szót lírájában.”

Akadt olyan recenzense e könyvnek, kinek állítása szerint ez a könyv Babits megértetésére kitűnően alkalmas, megszerettetésére kevésbé. (Stenczer Ferenc: Kulcskeresés Babitshoz — Elet és irodalom 1983. július 8.) Olyat kérve számon a szerzőn, ami közvetlenül nem célja könyvének, legfeljebb az érdeklődés felkeltése, a már megismert értékek tudatosítása lehet a célja, nem valamiféle érzelmes megszerettetés. Kifogásolja Stenczer a könyv stílusának helyenkénti bonyolultságát, ami pedig egyenesen következik választott tárgyából, elkerülendő ezzel a közhelyekhez vezető szimpla leegyszerűsítéseket.

De ki olvas ma Babitsot?... Babits nehezen olvastatja magát ma is.” - sorolhatnám tovább Stenczer ellenvetéseit, de hadd jegyezzem meg: azért nem vagyok teljesen bizonyos benne, hogy csak a bölcsészek, literátorok olvassák: az életműsorozat fogyó kötetei másról beszélnek. Hogy nehezen olvastatja magát? Hadd feleljek erre Keresztúry Dezső megállapítását idézve: Babits aligha fog valaha is a mindenkinek közvetlenül hozzáférhető, népszerű alkotók sorába lépni. Nehéz tró ö, akinek szavai sokszor magyarázatot kívánnak.” Bonyolult költészetének ennek ellenére, vagy éppen ezért van szüksége a hasonló értelmező, megértető munkákra, mint Rába Györgyé. Az, hogy megszeretünk-e egy költőt, nem biztos, hogy a monográfiáktól függ, elsősorban mégis csak a költő saját műveinek olvasása segíthet ebben. Jómagam előbb olvastam Babits verseit, műfordításait, esszéit és regényeit, mint a róla szóló 'kitűnő tanulmányókat. Igaz, ezek ismeretében ma már másképp olvasom újra műveit, mind közelebb kerülve hozzájuk, de pusztán ezeknek a tanulmányoknak a hatására aligha vettem volna kezembe Babits munkáit, ha olvasás közben nem éreztem volna ösztönösen is, hogy világirodalmi mértékkel mérve is nagy költő.

KEREK IMRE

70