Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Csányi László: Babits Mihály tanulóévei - Bélia György könyve
JBabits Mihály tanulóévei. Bélia György könyve Kardos László még 1946-ban figyelmeztetett arra, hogy „A baloldal, demokrácia és szocializmus hibát követne el, ha fölszini mozzanatokon fönnakadva végképp kétkedőén, bizalmatlanul nézne a babitsi örökségre". Az értelmetlen voluntarizmus azonban száműzte Babitsot, akinek - ma is baljós anekdoták emlegetik - nevét sem volt tanácsos kiejteni egyetemeinken. De épp ezekben az években egy ifjú irodalomtudós, Bélia György, ismerte fel az utolsó lehetőséget, hogy megkeresse és szóra bírja Babits környezetének tanúit, azokat, akik közelében éltek élete egy-egy szakaszában. A megnyugtató tanúk száma már erre az időre is erősen megcsappant, vallomásuk nem egyszer ellentmondó, aminek nem kell jelentenie megbízhatatlanságukat: Babits vélt kiismerhetetlen, s ugyan felismerhették-e a lángelmét a rosszul öltözött, társaságban suta fiatal tanárban Baján, vagy később Szegeden, Fogarason? Bélia György 1954-ben kezdte írni Babits életrajzát, sorra véve minden adatot, megszólaltatva a még elérhető tanúkat. Közben újabb feladatokat vállalt: 1959- ben az ő gondozásában jelent meg a Babits—Juhász - Kosztolányi levelezés, amit másfél évtizeddel korábban Török Sophie tervezett, megkezdte Babits müveinek minden korábbinál megbízhatóbb kiadását, s nevéhez fűződik a század talán legnagyobb filológiai teljesítménye, a Beszélgetőfüzetek megjelentetése. A tervezett életrajznak azonban csak az első része készült el, a Babits Mihály tanulóévei, s a folytatást már nem is remélhetjük, mert Bélia Györgyöt 1982-ben, fiatalon, munkája mellől szólítom el a halál. A 60-as évektől kezdve a Babits-kutatás örvendetesen fellendült. Kardos Pál tanárosan precíz pályaképe (1972) szerencsésen foglalta egybe a hozzáférhető adatokat, Rába György alapvető könyve (Babits Mihály költészete, 1905—1920) az életút első szakaszát dolgozta fel, tévedhetetlen erudioióval és a költő invenciójával, s ugyancsak ő fogta egybe a centenáriumra Babits egész pályáját. Eder Zoltán Babits tanári működéséről írt tanulmányt (1966), Koháry Sarolta pedig Flóra és Ilonka című könyvében, Török Sophie elbeszélése alapján, elsősorban személyes emlékeire hagyatkozva, idézte fel a Babits-házaspár életét. A névsor nem teljes, nem is lehet oélom, csak két nevet jegyzek még ide, Gál Istvánét, akinek irodalomtörténeti munkássága középpontjában Babits állt és Téglás Jánosét, aki a hagyaték több fontos részét tette hozzáférhetővé. Bélia Györgyöt kezdettől a filológus feddhetetlen lelkiismeretessége vezette. Gautier Baudelaire-jelzőjét - Babits mindenképp indokolja ezt - joggal fordítjuk munkásságára, a philologué impeccable volt, aki minden ítéletét tényekkel bástyázta körül, s a legjelentéktelenebbnek tűnő mozzanatoknak is megkereste a helyét az életrajzban. Már a Babits-Juhász- Kosztolányi levelezés gazdag, mindenre kiterjedő jegyzetanyagában feltűnt tudós lelkiismeretessége, amit újra megcsodálhattunk a Beszélgetőfüzetek rejtett utalásainak megfejtésében, s ugyanez az erény teszi maradandóvá poszthumusz művét, a Babits MiEály tanulóéveit is. Az életrajzhoz minden adatot felkutatott. A család szerteágazó és meglehetősen bonyolult kapcsolatai után sorra veszi a tanulóévek állomásait, a kisgyerek, az elemista, a gimnazista, az egyetemista életének fellelhető adatait, s megkeresett mindent, ami jó fél évszázad múltán a gyakorlóéves bajai tanár életéből még felidézhető volt. Figyelme mindenre kiterjedt, még a korabeli közlekedési viszonyokról sem feledkezik meg, s könyvéből azt is megtudjuk, hogy a századelőn hogyan utazhatott Babits Bajáról Szekszárdra. Közben arra is van gondja, hogy miniatűr esszét iktasson könyvébe Babits egyik tanáráról, a méltatlanul feledett Bodnár Zsigmondról, s felidézze a híres Négyesy-szemináriumok hangulatát. A századforduló egyetemi életének rajzában rég eltűnt árnyak kelnek életre. Philippe August Becker, aki Freiburgból került Budapestre, egy lexikon címszavának érvényével kap jelentőséget: Bizonyára föl fölkészült tanár és tudós volt, de nem nagy tehetség; van olyan vélemény, hogy ő a magyar romantisztika megalapítója - ezért lett a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.” Tömör soraiból megtudjuk, hogy amikor előadásait Babits hallgatta, 39 éves volt, egyébként ,,az bizonyos, hogy nem vonzotta Babitsot”. Fontosabb szerep jutott a költő tanulmányaiban a francia Tharaudnak, aki 71
