Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Majdán János: Szekszárd vasutat kap - 1883-ban nyílt meg a Rétszilas-Szekszárd vonal

szegekkel támogatta a Magyar Általános Hitelbank és a Császári és Királyi Szabadalmazott Osztrák Kereskedelmi és Ipar Hitelintézet. A két nagy banknak sikerült megszerezni a Budapest-Zimony között épült vasút pénzügyi finanszírozását, ezért vállalkoztak a pécsi fővonal támogatására. (Az osztrák bank annak ellenére gazdaságosnak 'találta a befektetést, hogy ezáltal a birodalmi kikötővé kiépített Trieszt ellenlábasává fejleszthető Fiume forgalmát növeli majd az új vonal.)

A Perczel Miklós és Horváth Boldizsár által korábban megszerzett előmunkálati engedélyt a pénzcsoport megvásárolta, s 1881 márciusában kéréssel folyamodtak a közmunka és közlekedési miniszterhez, miszerint adja meg az engedélyt az építési tárgyalásokra. A miniszter mindezt szívesen megtette, hiszen egy országos jelentőségű fővonalról volt szó. A gyors ügyintézéshez az is hozzájárult, hogy az építkezést támogató pénzcsoport saját befektetésből kívánta felépíteni a vonalat, s a korabeli gyakorlattól eltérően nem kért kamatbiztosítást. Előre felmérték a várható forgalmat, s határozottan állították: ez a vonal nem lehet veszteséges, s emiatt nem kérték az állam biztosítását a kamatok mindenáron való kifizetésére. A Budapest-Pécs közötti építkezésekre egybegyűlt tőkét növelte a Dunagőzhajózási Társaság bejelentése, miszerint a n millió forintra előirányzott tényleges költségek 10 százalékát kifizeti, s előre szerződést köt a vonalon folyó szénszállításokra. Ily.en pénzügyi előkészítés után nincs mit csodálkozni azon a fergeteges tempón, ahogy ez a vasútvonal elkészült. Az egyszerre öt helyen megindult munkálatokat nem egészen egy év alatt befejezték, s 1882, november 16-án megindulhatott a forgalom az új fővonalon.

4. A RÉTSZILAS-SZEKSZÁRD KÖZÖTTI VONAL MEGÉPÜLÉSE

Amikor eldőlt a fővonal útiránya, a tolnai érdekeket képviselők újból tevékenykedni kezdtek. Mindenáron vasúti kapcsolatot kívántak a megyeszékhely számára, ha nem fő, legalább szárnyvonali megoldással. A budapesti szerelvények csatlakozó pontjául kétféle elképzelés fogalmazódott meg.

1. Perczel Dezső és érdektársai Sárbogárd és Sknontornya közötti kiágazóhelyből induló, Cecén, Vajtán, Nagydorogon, Tengelicen, Szedresen, Mözsön át kívánták Szekszárdig vezettetni a szárnyvonalat.

2. Sz,enitzey Ferenc és érdektársai Sárosdon vagy Sárbogárdon tervezték a csatlakozó állomást, ahonnan Dunaföldváron, Németkéren, Pakson, Dunaszentgyörgyön, Faddon és Tolnán át közlekedtek volna a szerelvények a megyeszékhelyig.

Mind a két elképzelésre előmunkálati engedélyt kértek és kaptak (1881 novemberében), de ez csak lehetőséget jelentett az építkezéshez. Ismételten azon dőlt el a megvalósulás, hogy melyik érdekcsoport mennyi tőkét tud biztosítani a beruházáshoz. Kísérletet tettek arra, hogy aláírásgyűjtéssel próbálják összeszedni a kellő mennyiségű pénzt. Mind a két tervet támogatók elég komoly jegyzésieket könyvelhettek el, de hamarosan kiderült, hogy önerőből nem bírják megépíteni a szárnyvonalat A Perczel Dezső által képviselt érdekcsoport úgy döntött, hogy érintkezésbe lépnek a Budapest-Pécs közötti engedélyesekkel, s meg64