Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Balázs Kovács Sándor: Az oktatásügy helyzete Tolna megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

két használta. A tengődi iskolába járt 19 ditséretes, 30 szorgalmatos, 34 igyekvő, 17 olyan gyerek aki csak „valamit tud”, 2 rest, 1 korhely és 1 olyan iskolaköteles is volt, aki soha nem járt iskolába. 1846-ban már bővebben értesülünk az egyes iskolák különböző osztályairól. Az 1847. évi alispáni jelentés részletes, tabellás kimutatása minden egyes isko­lánál felsorolja, hogy hány osztály működik. Az egyes tanintézetekben az osztá­lyok száma 1-6 között mozgott - természetesen a központi intézkedéseknek meg­felelően. Tolna megyében ekkor összesen 340 osztályban oktatták a gyermekeket. Naponta általában 5-6 órát töltöttek a gyerekek az iskolában: délelőtt hár­mat, délután kettőt vagy hármat; ez helységenként változott. A bonyhádi evangé­likus iskolában például 1846-ban „az innepeket és vasárnapokat, - a September és octoberi hónapokat, és a szerdai és szombati napi délutáni szün órákat kivéve - az egész éven át dél előtt három, és délután is három óráig” tanították a gyer­mekeket. Majoson a szintén evangélikus német iskolában az összeíró szerint az iskolások „két hó szünet, különben 8-11 óráig, délelőtt, 1-4 óráig délután tanít­tatnak. A téli hónapokon kívül az oskola azonban csak gyéren látogattatik.” A kismányokiak szinte órar,endszerűen sorolták fel a tanulók egy napját. „Dél előtt 8-q olvasás honi nyelv g-10 hit erkölcs földleirat történet - válogatott mondatok - írás. Dél után 2-3 olvasás német nyelv 3—4 gazdaság Törvény — természet - egésségtan számvetés.” Érdekes kezdeményezést említhetünk Mucsfá­­ról, ahol - alkalmazkodva a realitásokhoz — nyáron csak heti két alkalommal foglalkozott a tanító a gyermekekkel, ez — ha többre nem is - arra mindenkép­pen jó volt, hogy legalább azt nem felejtették el teljesen, amit télen tanultak. Az iskolai oktatás tárgyi és személyi feltételei lassú fejlődést mutatnak a XIX. század első felében. Az 1840-es évek végére kevés azon települések száma, melyekben ne lett volna valamilyen iskolaépület. A mennyiségi növekedést azon­ban nem követte „egyenes arányban a minőségi, tartalmi fejlődés. A gyerekek je­lentős hányadát sikerült ugyan rászorítani az iskolák látogatására, de a tanítás színvonala és hatékonysága még mindig igen sok kívánnivalót hagyott maga után.

Next

/
Thumbnails
Contents