Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Balázs Kovács Sándor: Az oktatásügy helyzete Tolna megyében a XVIII-XIX. század fordulóján
A későbbi feljegyzésekből kiderül, hogy csak igen ritka esetben marasztották még egy évre a segédtanítót, általában a következő indokkal bocsátották el: „Ámbár sem a Prédikátor sem a Rector sem a jelen volt Elöljárók sem magok nem tudnak a nevezett Ifjú ellen semmi roszszsat, vagy vádat mondani; sem a Szülőktől s más Lakosoktól ellene semmi panaszt nem hallottak: sőt mindenektől mind erköltsére, mind szorgalmatosságára, mind a gyermekekkel való szép bánására nézve ditsértetik; mindazonáltal, hogy Tudományának további folytatásábann meg ne gátoltassék, és ha még eddig erkőltsébenn meg nem vesztegetődön, ezutánn is, vagy egy, vagy más ok miatt el ne romoljon, tehát Esztendeje elvégzésével elbotsáttassék, és helyette másik kérettessék a Pápai Reformata Collégiumból.” Van olyan példánk is amikor mégis marasztották a segédtanítót: 1823. január elsejei gyűlésen Jobban Péter mellett kiállt az elöljáróság és megkonzultálva a dolgot a tanítóval - ki a segéd fizetésének jó részét állta - a következő évre is felfogadták. Később olyan segédtanítóról is hallunk, akit csak azért fogadtak vissza, mivel másutt nem talált magának helyet. A tanítót - a falu többi szegődmnényeséhez hasonlóan - Szent György naptól (április 24.) fogadták fel, de tudunk olyan tanítóról is, aki Gergely naptól (március 12.) tanított a községben. A tanítók iskolai munkáját is ellenőrizték az egyházközségek. Mind,en évben külön helybeli iskolavizitátorokat választottak. Legtöbb helyen e tisztséget a kurátor és a presbiterek töltötték be. 1789. évi összeírásból tudjuk, hogy a pálfai katolikus iskolában a „felvigyázó a Két Templom Attya, mind a Kettő Gazda Ember,” ugyanitt a reformátusoknál „Bárdos János Paraszt Míves” ellenőrizte a tanító és tanítványai munkáját. Az iregi református iskola felvigyázója a „kurátor Szabó Mihály, Értelmes és tehetős Polgár”. Az agárdi katolikus iskolára „Nemzetes Johán Péter Schroll” a szekszárdi alapítványi uradalom tiszttartója ügyelt. Alsónyéken „Szőke Sámuel Szántó vető” látogatta szorgalmasan az iskolát, kinek édesapja a szomszéd falu, Sárpilis lelkipásztora volt, felteheteőn fia is műveltebb volt az átlagnál. A gyönki evangélikus magyar iskolára egy helybéli fazekasmester ügyelt. Az 1816. évi református egyházlátogatási jegyzőkönyvek is tartalmazzák az egyházmegyei iskolavizitátorok mellett - kik általában a szomszédos falvak lelkészei voltak - a helybeliek nevét és foglalkozását is. Leggyakrabban akkor is a kurátorokat és a presbitereket választotta maga mellé vizitálni a lelkész. A nagyszékelyi németek „fel váltva ketten ketten minden Héten meg nézik az Oskolát a Prédikátorral, és sokszor e nélkül is; de akkor referálnák neki.” Lápafőn a prédikátor gyakran látogatta az iskolát az „értelmesebb Emberekkel” együtt. Közülük választott maga mellé három felvigyázót. A őcsényi református egyház protokollumából részletes kép tárul elénk a helybéli vizitátorok munkájáról. 1809. június 4-i gyűlésen a presbitérium úgy döntött, hogy ezután csak havonta egyszer látogatják meg az iskolát a vizitátorok - kik mindenkor a lelkész és a presbiterek lesznek - mivel így jobban meggyőződhetnek a tanítók és a gyermekek igyekezetéről és előmeneteléről. Ügy tűnik a havi egyszeri látogatás kevésnek bizonyult: 1844. január 2-i gyűlésen úgy határoztak, hogy „a presbyterek közzül Kis János és Nyéki Gergely iskolai fel-54
