Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Balázs Kovács Sándor: Az oktatásügy helyzete Tolna megyében a XVIII-XIX. század fordulóján
A tanító - mint már korábban említettük - ebből fedezte a segédtanító fizetését is, ez minimális volt. Az 1846-ban összeírt 15 praeceptoré a 2 és 50 forint között mozgott, de eltartásukról is a tanítónak kellett gondoskodnia. Sok helyen a tanítók fizetéséhez tartozott a sorkoszt (coque) is, főleg a fiatal, nőtlen, a kollégiumokból kikerült ifjú mesterek ,esetében. E kötelezettség szerint a tanítót mindennap másik család látta el élelemmel. Többször emiatt összeütközés támadt a falu egyes engedetlen lakosai és a tanító között. Például 1809. szeptember 24-én az őcsényi tanító panaszkodott a presbitériumi gyűlésnek, „hogy a Főzéstől magokat sok aszszányok vonogatják; sőt még illetlen szókkal is izengetnek vissza” neki. A gyűlés úgy határozott, hogy az ilyen „gazdaszszonyokat” a helységházához kell hívatni és ott komolyan figyelmeztetni kell őket. A tanítói fizetések nagyobbik részét a községek fizették, az iskolamesterek eltartásához azonban a földesúr is több helyen hozzájárult. Legtöbb esetben kisebb-nagyobb összeget, esetleg naturálékat és tűzifát biztosított a mesternek. A várdombi német tanító például 30 forintot kapott fadeputátumon felül a bátaszéki uradalomtól, valószínűleg a jegyzői teendők ellátásáért. Ugyanannyit kapott a bátaszéki német mester is. A szekszárdi tanítók 8 akó óbort, 16 pozsonyi mérő kétszerest és 12 öl fát kaptak, a fát a községnek kellett felvágatni. A katolikus tanítók fizetését javították a különféle egyházi és világi alapítványok is. Sorolhatnánk a példákat: Értényben az 1500 forintnyi alapítványi tőke kamataiból kapott évente 37 forint 30 krajcárt, Závodon 5 forint 15 krajcárt stb. Sok helyen az iskolai felszerelések beszerzésére is e kamatokból használtak fel több kevesebb összeget. (Szabályban 15 forintot.) Abban az esetben, ha gyeremeiket iskoláztatni akarták a helységekhez tartozó uradalmi puszták, majorok lakói is hozzájárultak a tanító eltartásához. így pl. 1828-ban Palatinca filia 5 váltóforintot és dupla stólát fizetett a mőcsényi tanítónak. Hasonlóképpen fizetett Görbő és Belecska is a pincehelyi mesternek. Lápafőről és Nosztány pusztáról gyermekenként 37 krajcárt kapott a naki katolikus rektor. A felsőpéliek egy nyolcados tavaszit és 9 krajcárt adtak, az alsópéliek helyett pedig földesuruk gróf Zichy Ferenc egy összegben évi 10 forintot juttatott a miszlai tanítónak. A tanítók felkészültsége, rátermettsége igen különböző volt. Az 1789. évi összeírásból a Tolna megyében tanító mesterek végzettségéről is megközelítően pontos képet nyerhetünk. A katolikus iskolamesterek jelentős része a pécsi normaiskolában sajátította el a legszükségesebb tanítási ismereteket. A reformátusok Debrecenben, Pápán tanultak, de hallunk olyanról is, aki Losoncon szerezte meg a tanításhoz szükséges papírokat. A hasznosítható statisztikai adatokból az is kiderül, hogy öt évvel II. József nyclvrendclete után a megyében 69 tanító beszélte jól a német nyelvet, 6 keveset tudott, 1 középszerűen, 4 pedig csak olvasni tudott, 37 egyáltalán nem ismerte e nyelvet. A tanítók átlagéletkora az összeíráskor 35-36 év körül volt, a tanítói pályán eltöltött id,éjük 12—13 év között. A praeceptorok lényegesen fiatalabbak voltak: 28-29 év körüli az átlaguk, tanítói idejük pedig kb. 8 év. Viszont a tanítóknál is, a segédeknél is igen nagy az életkori „szóródás” 20-58 év közötti az életkoruk, tanítási gyakorlatuk 4-39 év között mozgott. A tanítóképzés megoldatlansága miatt igen sok alacsony tudású, a neveléshez nem értő férfi tevékenykedett tanítóként. Pl. Kovácsi helységben (puszta 50
