Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - N. Horváth Béla: A siratóének és funkciója - József Attila Kései sirató című versében
N. HORVÁTH BÉLA A siratóének és funkciója József Attila Kései sirató című versében József Attila mama-verseinek értékelésében-értelmezésében a Kései sirató kulcsfontosságú mű. Az „áldott jó asszony” alakja kirajzolódik már a korai versektől kezdve, ám kései költészetében az anya emléke, hiánya lényegileg mást jelent. Az 1934 után keletkezett művekből látható, az „elvakart sebek” üszkösödni kezdenek, a magány, az „eredendő bűn”, a megcsalattatás, a szorongás válik determináns élménnyé. A társadalmi árvaság pedig fölerősíti a költőben korábban is meglevő árva-tudatot. A mama halála, a temetés már nem1 a tény józanságával hat, mint a korai, ezt megidéző versekben. (Erőének, Ad sidera.) A gyermekre szakadó árvaság rettenete ismétlődik konokon. (Ajtót nyitok, Temetés után, Az a szép, régi asszony) A Kései sirató a halál, a temetés emlékképén túl az anya-gyermek viszony sajátos összetettségét is sejteti, így valóban utolsó összefoglalása (így értelmezi Sárközy Péter) mindazon ványaknak, sérelmeknek, lappangó emlékeknek, amelyek a korszak más ilyen jellegű műveiben is ott munkálnak. (Vö. Jelenet egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból, Szabad ötletek jegyzéke. . .) A műveikből bonyolult, gyakran ellentmondásos anya-kép tárul fel. A személyiség bomlásával párhuzamosan, a pszichoanalitikus kezelés során feltörő emlékék következményeként az anyához való viszony még inkább összetetté válik. Értékelésében mindmáig megoszlik a kutatás. A József Atdla-monográfia első részében Szabolcsi Miklós a proletárasszony képét rajzolja meg: nehéz sorsát, munkáját, s akit végül „megettek a fenék”. Más megközelítésben, sajátosan értéktudatosító indítékú Révai József értelmezése: „. . . anyjáról szóló verseiben nem az ,anya komplexus’ jelentkezett, hanem egy nagyszerű proletáranya hősies életének és tragikus halálának állít emléket...” Sárközy Péter - minden bizonnyal a verés-élmények sugallata alapján - kétségbe vonja, hogy anya és fia között létezhetett olyan bensőséges kapcsolat, ami indokolná a kései versek „tragikus szépségű gyengédségét ill. a szenvedélyek izzásának perzselő melegét. . .” Túl az ismert életrajzi tényeken, hogy nehéz sorsa miatt az anya nem nyújthatta azt a szeretetélményt, amire az apa nélkül növekvő gyermeknek szüksége volt, azaz, hogy a költő „vasárnap délutánonként volt csak a mama szeretett reménysége” (Öngyilkosság), világosan kitetszik, a kései ver-40
