Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Zrínyi ekhós verse

vélem, Zrínyinél ez itt véletlenül marad (el. Ez a tipográfiai sajátosság ugyanis Cosmerovius bécsi nyomtatványában éppúgy következetesen érvényesül, mint a Syretui-kódex kéziratában: minden új strófa vagy kisebb soregység három-négy betűhelynyi „kikezdéssel” indul. A modern Zrínyi-kiadások ettől a sajátosságtól eltekintenek, holott régi magyar nyomtatványok is érzékeltetik ily módon a strófakezdeteket.61 Űj kiadásban ehhez nem szükséges mindenhol ragaszkodni, az eposz esetében például elmaradhat. A „Ha kérdi: élek-é. .sorkezdetet eddig én is „kikezdés” nélkül idéztem; itt csak a pontosság kedvéért követem az eredeti tipográfiai formát. Olasz nyelvű madrigálját Zrínyi még „magyaros” elrendezéssel, kiugratott sorkezdet nélkül írta fel. A Syrern^kódex és a 5yrenakötet olasz versszakszerkezetei tipográfiailag már az „olaszos” formát követik, ezért lehet véletlen csak, hogy a rímtelen „Az te rózsavirágod” sort sem a kódex, sem a nyomtatvány nem ugratja ki. (Vajon így volt-e Zrínyi saját kéziratában? Vagy csak másolási-szedési eltérés ez? Ilyenre Matinénál is van példa: Orfeusz idézett monológjának első sorát - „O de VAbisso ...” - a Sampogna 1643. kiadásában a nyomdász elfelejtette „kikezdeni”.)

A vadász és Echo „nóta”-betétjei nemcsak műfaji és tipográfiai tekintetben felelnek meg a marinói mintának; tartalmilag is úgy határozhatók meg, ahogy ezeket a canzonettákat Marino nevezi: lamentációk. Csak egy idézetet Ariannájából bizonyságul: „Consuma i gridi inutilmente, / Parlando al sordo mar, questi lamenti.. .”62

Az Europa című idill egy monológ végén jelzi, mit olvastunk (mit hallottunk) : „Questi, et altri lamenti”.03 Az ekthós vers lamentációi játékos panaszolkodások. Igazi drámai tétje az Arianna sírása lamentációjának van:

Akkor osztán szaggatja aranyos haját,

Körömzseli körmével kegyes orcáját,

Nem messzi megszemlélt egy magas küsziklát,

Rá hág, és tengernek így kezdi panaszát. . .

Ami azonban ez után következik, már nem „nóta”, nem canzonetta, hanem tragikus drámai monológ.

Amíg a lírikus Zrínyi e legsajátabb költői hangjáig eljutott, még a két Idilium s részben a Szigeti veszedelem próbáját kellett megállnia.

(A forrásvidék) Balassi ekhós versei szorosan követik azt a mintát, amit Castplletti Amarilli-je és egy másik pásztor-dráma, Pasqualigo GV intricati-ja (15 8 2) ekhós betétje kínált; még a diletto - letto; vágy - ágy rímet is bravúrosan átveszi.64 Zrínyi verse is ilyen típusú ekhós költemény, olasz mintáját azonban egyelőre nem tudjuk meghatározni, ha egyáltalán meghatározható olasz előképet tartott szem előtt. Imre Sándor hangsúlyozza, hogy Zrínyi „nem fordított”, és csak „az alap gondolatat” véli feltalálni Tassó-nál, „hol azonban a méhecskéről fölhozott allegóriát, a darab főbecsét tevő részletét, megint nem lelhetni. Eco című egyi£versezetében éppen úgy kérdi az olasz költő: lesz-e gyors vége halál általi fájdalmainak, vagy hosszú évek telnek el? A visszhang, ki itt Amor képében beszél, biztatja. A szerető nem hiszen neki s kétkedve faggatja, míg végre állha18