Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Zrínyi ekhós verse
rábbi dolgozatra, a Weszely Ödönére 1893-ból, amely egy igazán szakszerű párhuzammal szolgál: „vannak helyek idilljeiben, melyek egészen népies ízűek, mint. .. a Vadász és Eckhóban az üzenet, mellyel az idillt befe]ezi: Ha kérdi, élek-e, Mondjad, hogy én égek. Ha kérdi: kicsoda, Mondjad, hogy van oda. Emlékeztet ez a forma ama régi népdalra, mely valószínűleg még a török időkben keletkezett, tehát Zrínyi versével körülbelül egykorú: Ha kérdik, hol vagyok. Mondjad, hogy rab vagyok.”32 A Zrínyi-idillek és a népköltészet kapcsolatára először Imre Sándor célzott (még 1876-ban33); őt követte Heller Bernát is, s Weszely ugyancsak Imre nyomdokán jár, de többet nem mond, mint amit idézhettem. Weszely önkényesen rövid sorokba tördeli Zrínyit, így „ez a forma” még jobban emlékeztet „a török időkben keletkezett” régi népdalra. E népdalnak számos variációját ismerjük: Ha kérdik, hol vagyok? Mondjad hogy rab vagyok. Tatár városában Térdig vasban vagyok ... (Pusztina, Moldva) Ha kérdi: hol vagyok? Mondjad hogy rab vagyok: Az aradi vártömlöcben Térdig vasban vagyok. (Hódmezővásárhely ) Amott kerekedik egy kis sütét fölhő, Abba tarjoszkodik sárga lábú holló. Várj mög holló, várj mög, hagy izenök tűled, Apámnak, anyámnak, jegybéli mátkámnak! Ha kérdik: hol vagyok? Mondd mög, hogy rab vagyok: Konyákig bilincsbe, tárgyig vasba vagyok ... (Egyházaskér, Torontói) Szállj le, holló s szállj le, Szállj alább egy ágra! Hadd írjak levelet 10
