Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - Csányi László: Sugár :Babits fogarasi szerelme
gallatai az öröm ext^zisát jelentik, de a „dühítően közömbös, ostoba kis nő”, aki kommersz cukrászdái szerelmekhez szokott, akár Juhász Gyula Ancsája, alkalmatlan is a királynői szerepre. „Sírtam is utána” - emlékezik Babits, vers is szól bánatáról, de az alkalmi együttlétek Emmája, aki sajnálatosan buta is, teljesen idegen saját szépségének titokzatos világában, s közömbösen nézi „az új örömök gonoszságait”, mert szerepétől, kisszerű önzésétől idegen a lucif^ri sugallat, s számára Babits csak a Chyba cukrászda egyik lehetséges vendége, akit „eltűrt”, akkor is, ha közben „megriadva zajlott lomha vére”, mint balladába emelt testvérének, a szakolcai Ancsának. Babits emlékezéséből a romantika sem hiányzik. „Búcsúosók nélkül hagyott itt engem” - panaszolja sok év után is, de mit tehetett volna Emma? Nyilván kedvezőbb ajánlatot kapott, s máról holnapra kilépett a Chyba cukrászdából és Babits életéből. „Ismeretlen városba” utazott, mondta Babits. De mi tudjuk, hogy Fogarasról egyenesen a világirodalomba vitt az útja. SUGÁR Az első kötet szerelmeiben több az olvasmányemlék, mint az élmény, az Emléksorok egy régi pécsi uszodára soraiban - a verset 1906 nyarán írta - még a vágyait titkoló szemérem bújkál, amit szelíd irónia enyhít: Ó, a korhadó faház, s ezer áldott hasadéba! ó, a reteszes kabin! ó, az ifjú vér játéka! ó, az áruló kabin s alkalom, a vágynak atyja! ó, a titkos formales ezer édes új adatja! ó, a tilos formales! báj amely enyész a nyárral! ó, e benyomástavasz, bő virággal, tele sárral! Már érintettük az első kötettel kapcsolatban a versek egymásutánjában megnyilvánuló szerkezeti biztonságot, amit most ki is bővíthetünk, mert az Emléksorok... szemérmes bevezetője után, elmosva az időhatárokat, mindennek végleges helye van, s a Levelök Iris koszorújából című kötet mintha az Emmaregény lélektani hátterét vagy akár kényszerét rajzolná fel; a Sugár után időben ekkor már csak visszafelé vezet az út, minden ezt magyarázza, s a Fekete ország, A halál automobilon, majd Az örök folyosó kész elemeiből állítja össze egy lelkiállapot tényeinek érveit, s a végeredményt is az Bmma-szerelem előtt ismerjük fel: s e súlyos álmok összezúznak s maradok majd a félúton, (Az örök folyosó) A versek ebben a bonthatatlan rendben a Sugár strófáit fonják keretbe, A lírikus epilógja pedig, amit még 1904-ben írt, valósággal bezárja ezt az időtől független bergsoni kört, s az utolsó sor jajkiáltása (jaj én vagyok az ómega, s az 34
