Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 3. szám - Csányi László: Sugár :Babits fogarasi szerelme

mint nyúlt szerelmi tag lázult párjába olvad, beléd, mélyen beléd fúródni vágyam oly vad, fövöm, csodás fövöm, örökfriss kedvesem!

Babits érzelmi ellentétek között hányódik ezekben az években. A visszafojtott érzékiség gyakran magyarázkodásra kényszerül, s az 1909-^es „A Holnap” verseiben három költeményhez is megjegyzést fűz. Közben maga sincs meggyőződve arról, hogy ezekre szükség van-e, Juhász Gyulának is bizonytalankodva ír Fogarasról (1909. április): „A Holnapnak küldött néhány versemhez pár soros prózai jegyzetet csatoltam. Ezeket a jegyzeteket, ha úgy látod jónak, egyszerűen töröld ki. Sőt jobb szeretném, ha kitörölnéd.”

A magyarázatok, amelyek végül is megjelentek, Babits habozó lelkiállapotára vetnek fényt. Az Óda a bűnhöz fölé például ezt írta: „Minden nagy, nemes merény a maga korában bűnnek látszott... Ezt a bűnt dalolom.” A Strófák a wartburgi dalnokversenyből végéhez illesztett jegyzet patetikus hangvételével lep meg: „Lesznek, akik e versben is pornográfiát akarnak majd látni. A hiba bennük lesz- E. vers célja magas művészi cél, s így nem lehet (Babits kiemelése) erkölcsellenes. Ha tudnám, hogy csak egy sort is más célból írt vagy piszkos forrásokba mártotta a tollat: levágnám kezemet.” S magyarázatot fűz, meglepő fordulattal, A világosság udvarához is -.„Értőknek, nem félreértőknek. Csonka világtükör volna a művészet, ha a rútat mindig kikerülné. Aki más szempontot keres a naturalista költeményekben, mint tisztán művészit: ne olvassa e verset, melyben egyébként semtpi pikantéria nem lesz”

Nincs is, S épp a magyarázkodásra kellene gyanakodnunk, ha nem tudnánk, hogy a lélek leplezi vágyait, s csak 1920-ban, midőn Eckermannjának, Szabó Lőrincnek, toliba mondja önéletrajzát, azzal a nyilvánvaló goethei szándékkal, hogy egyszer majd napvilágra kerül, vallja be: „Mikor először voltam nőnél, az már Pesten történt, egyetemi hallgató koromban.”

A felmentésre váró magyarázkodás, ami „A Holnap” verseivel kapcsolatban minden gyanút el akar hárítani - bár sóikkal rejtettebben egyenesen kihívás a Levelek Iris koszorújából kompozíciós egységében: az 1904-es Vérivó leányokat a négy évvel később keletkezett Sugár követi, majd a következő verse (Hunyt szemmel...) az időtől függetlenül, két évvel visszamutat, így igazolva a jelent:

Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki únod a valót: hímezz belőlük

fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Az időhatárok felborulnak, a „bércek” (hányt szemmel bérceken futunk), mintha már 1906-ban előrevetítené Fogarast, de a Sugár után - s mily sokáig kísért még e fény! - az álmok síkos gyöngyei maradnak csak, a jelen élményévé változtatva az 1906-ban megálmodott tájat. Ez nem a versek vagy az élmények időbeli sora, inkább a lélek rendező elve, olyan logika, ami ellenáll az idő eróziós pusztításának is. Mert midőn 1937-ben visszaemlékezik, már csak ártatlan emlék Fogaras, bizonyos gasztronómiai különlegességgel: „Ha meguntam magam,

3°