Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - Csányi László: Sugár :Babits fogarasi szerelme
álmentem a cukrászdába, s bivalytejes kávét uzsonnáztam, melynek színén nagy zsírgyöngyök úsztak.” De a „bivalyteies kávét” a „bájos és veszedelmes párduc” tette elébe, „a naiv szöszke cukrászlány”, akiről egykor így dalolt: örök dolgok közé legyen híred beszőtt... Emmának hívták, egyébként nem sokat tudunk róla. Vagy talán nagyon is sokat, jóval többet, mintha csak néhány levél, fénykép marad utána. Babits életében a fogarasi Chyba cukrászda párducra emlékeztető kisasszonyával jelent meg a szerelem, amit akár nagybetűvel is írhatnánk, s élmény és képzelet éveken át építette ,gzt a lírai regényt, ami Dantét idézi, a Vita nuova ábrándos és szenvedő költőjét. KÖZJÁTÉK Az 1912-ben* keletkezett, szecessziósán hosszú című „Líra, kalendárium, vers, kabala” prózában idézi fel emlékét: „Eszembe jutott valaki, akit nagyon szerettem, és aki tán mindenki közt legjobban szeretett, mint ahogy a vadászok szeretik legjobban az állatokat és akihez minden kétségbeesett és szenvedélyes közelség sem tudott közelbozni.” A hasonlat árulkodó, „ahogy a vadászok szeretik legjobban az állatokat...” A Halálfiai cukrászdajelenete egyaránt sejteti a vadászt és a ragadozót: a cukrászné aggódva lesi a párduc mozdulatait, „mert a csinos lány jó cégér a vendégek számára, de veszedelmes csáb a gazdának”. A versek sorában másként bújkál a szép cukrászlány, a „Reája való gondolat a Vágyak karavánjának vezetője”, s minden jelenésből hozzá visz az út, akkor is, amikor már eltűnt életéből, mint a Vonaton kétségbeesett kompromisszumában, ahol a „bús útitársnő” jelenvalósága eleveníti meg az emléket: Áldott az idegen leány - aranyos homlok, lanyha fürt - a jó vezér, a néma jel, kitől ma kincsem megkerült. Fogózz e fürtbe lelkem és e tömkelegből múltba húz mint hajdan Ariadne font selymét követte Thézeusz. A Recitatív fogarasi versei között is Emma kísért, s a Nyugtalanság völgyében a Szerelmes vers és az ezt követő Énekek éneke ugyancsak őt idézi. Rába György vette észre, hogy „az O Lyric Love-tól kezdve maga az érzés válik szimbolikává, a magára maradt szenvedély szent eszelősségének képzeletbeli helyévé”, s ugyancsak ő állapította meg, hogy a Szerelmes vers „himnikus érzékisége és tudatlírai stílusa alapján jogos tulajdonosának Emmát, a cukrászkisaszszonyt kell tartanunk". A Szerenád-ról viszont, ami ugyancsak fogarasi vers, nem gondolom, hogy „jelképnek kell értenünk”; a második strófa - bergsoni ösztön-
