Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Szakály Ferenc: Egy elfelejtett nagy szekszárdi tudós emlékezete - dr. Hollós László 1859-1940

leírásokat. Kéziratban van 60 elbeszélése és egy «regénye. (Sajnos eltűntek.)

Hollós egyik levele szerint: „ign őszén visszavonultam szülővárosomba megpihenni, nem akartam többé dolgozni. Ámde a következő év tavaszán kimentem azokba az erdőkbe, ahol boldog gyermekkoromban is lepkét, virágot gyűjtöttem, s megtanultam a természetet és az igazságot, a két legfönségesebbet imádni. A titokzatos erdő csodás vitága újból megragadta egész valómat, ismét megszerettem az egyetlen igaz könyvet, a természet könyvét, mely nem emberi tákolmány, még egyszer olvasni, gyönyörködni akartam benne, újra gyűjtő lettem."

Ebből a gyűjtésből több mint ezer gombafaj mikroszkópi megvizsgálása után Hollós 130 újat talált, s ezt „Oj gombák Szekszárd vidékéről" címen, egy tábla rajzzal a M. T. Akadémia adta ki 1926-ban. A Tolna vármegyében feleségével együtt gyűjtött 1386 faj gomba felsorolásának kéziratát az MTA-nak küldte be kiadás végett. A Magyar Tudományos Akadémia 1933-ban ki is nyomatta a „Szekszárd vidékének gombáV’-t, melynek írói díjáról előre lemondott a szerző.

Hollós rajongott az erdőért. Már mint elemi iskolás gyermek, ha csak tehette az erdőbe szökött, s ettől, az egyetlen gyermekét féltő anya vasszigora sem tudta visszatartani. Tízéves korában Székesfehérvárról Veszprémbe ment gyalog a húsvéti szünidőiben, hogy a Bakonyban gyűjthessen bogarakat.

14 éves volt midőn kémiával kezdett foglalkozni. Zsebpénzének javarészét éveken át kémiai eszközökre és vegyületékrc költötte. A folytonos kísérletezés közben a kémiát annyira megkedvelte, hogy főtárgynak választotta tanárjelölt korában.

Jász Monostoron, a Fáy családnál két évig nevelősködve egy pompás parkban lakott, megszerette a növényeket, s az oda 34 krn-re eső Mátrába többször elment gyalog, növényeket gyűjteni. Rendszerint szombat délután indult, vasárnap gyűjtött, s hétfőn délelőtt visszaérkezett. Mint kecskeméti tanár sok száz növénygyűjtő kirándulást tett a környékbeli erdőkbe gyalog, többször még a Tisza melletti 32 kmre fekvő Szikrába is, amíg nem volt vasútja.

Hollós gyűtjött bogarat, lepkét, tojást, virágos növényt, gombát, ásványt, kövületet, régiséget, tömött madarakat és emlősöket, s ezt mind iparkodott feldolgozni, meghatározni. Tanár korában csak heti 15 leckeórája volt. Társaságba nem járt, s így

bőven került ideje, gyűjtött anyagával irodalmilag is foglalkozni. Ilyen sokoldalú, gombászatban mélyenszántó tudományos foglalkozást űzni csak visszavonult, zárkózott életmód mellett volt lehetséges, s ezért Hollóst, aki Szekszárdon született, ott nyugalomba vonulva huzamos ideig élt, még szülővárosában sem ismerték, sőt a korlátolt elméjű, buta söpredék le is kicsinyelte, gúnyolta. A külföldi szaktudósok annál jobban ismerték tudományos munkái révén, műveikben hivatkoztak ,,a tudós magyar” megállapításaira, s leveleikkel felkeresték.

Hollós lelkiismeretes, buzgó tanár volt, aki szerette szaktárgyait, lelkesedésből ment pályájára, elsőnek tekintette kötelességét, a tanítást, s csak ha vége volt óráinak, akkor foglalkozott gyűjtött anyagával. Nemcsak három órakor kelt fel naponta, hanem évek során keresztül az iskola kémiai dolgozóhelyiségébe hozatta ebédjét, hogy a hazamenés, -jövéssel ne veszítsen munkaidejéből. Ez a rendkívüli szorgalom, párosulva a természet iránti rajongással, teszi érthetővé irodalmi termékenységét Hollósnak, aki még 72 éves korában is nyáron reggel három órakor kelt és sok gyűjtőkirándulást tett Tolna vármegyében, ahol 1386 faj gombát gyűjtött össze.

Hollósnak kecskeméti tanár korában 42 nagy koszorú skatulyát megtöltő gombagyűjteménye volt. Ez a gyűjtemény magában foglalta Magyarország 27 vármegyéjében gyűjtött anyagot, több mint 300, Hollóstól latin nyelven leírt új gombát és mind az öt világrészből, főleg Amerikából csere és vétel útján szerzett gombákat.

A gyűjtemény 1891 óba a kecskeméti állami főreáliskola kémiai anyagraktárában volt az igazgató engedélyével. 1911-ig, tehát húsz éven keresztül három főigazgató látta és nem kifogásolta, annál kevésbé nem, mert Hollós a gyűjteményt a Nemzeti Múzeumnak hagyta végrendeletíleg. 1911- ben az új .igazgató, dr. Kacsák Pongrác, a gyűjteményt nem tűrte meg, a raktárhelyiségből osztálytermet akart csináltatni. Erre Hollós gyűjteményét a szemétgödörbe szórta. A nagy, 10-15 literes folyadékkal telt üvegek azonban nem voltak másutt beraktározhatók, továbbra is ott maradtak.

Az új osztálytermet csak öt hónapon keresztül használták, aztán becsukták, mert a különféle folyadékok ártalmas kipárolgását nem bírták el a tanulók, egymás után beteget jelentettek.

Így Hollós gyűjteménye is megsemmisült, a helyiség osztályteremnek sem volt jó, lett ismét, ami volt, raktárhelyiség!!!

74