Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Solymár Imre: Regionális mentális és történeti életmodell a völgységi sváboknál

gazdasági vonatkozású, vagy legalább közvetve a gazdasági tevékenységben gyökerezik. Ezért a fő kérdés: Hogyan értelmezendők azok a történelmi adatok, melyek a völgységi svábok sikeres gazdasági tevékenységének emberi hátterét adják? Mutatnak-e egyezést Max Weber, vagy Sombart elméletével, kik a kapitalizmus keletkezését nem társadalomtörténeti oldalról, hanem az új pszichikai magatartás, a „kapitalizmus szelleme” ilyen vagy olyan megjelenéséből magyarázták.

Max Weber a kapitalizmus genezisét a megjelenő „racionális szellem”-ből, az életvitel racionalizálásából és egyfajta „racionális gazdasági ethosz”-ból eredeztette. Szerinte ezt az új kapitalista etikát a „ . . . világon belüli protestáns aszkézis.. teremtette meg. Sombart viszont a gazdasági korszakok szellemét a reájuk jellemző „gazdasági lclkület”-ből vezette le. A kettőjük által tárgyalt empirikus adatok, jelenségek egy része valóban felismerhető, azonosítható, az elmélet azonban jellegzetesen polgári.

Maga Marx, majd az ő nnyomán Kautsky és mások, legújabban pedig Oskar Lange jelentőségének megfelelően foglalkoztak az ún. „gazdasági lelkűiét” szerepével, mindvégig hangsúlyozva azonban, hogy az az egykori, illetve a mindenkori gazdasági és társadalmi viszonyokból nőtt ki. Marx például „sajátos aszketizmus”-nak nevezi a pénzimádatot, mivel „ . . . sajátos önmegtartóztatás és sajátos önfeláldozás jellemzi: fukarság és takarékosság ..

A völgységi svábok esetében ezek a meghatározó, tömegeket formáló gazdasági és társadalmi viszonyok: Először a német mentalitás kontinuitása, melynek továbbélését a falvankénti elkülönültség is biztosította. -Másodszor az összekovácsolódó faluközösségnek sajátos karaktere alakult ki. Ezek tükröződnek a falvak egymásról kialakult előítéleteiben, a falucsúfolókban, stb. A következő a vallásbeli különbségekből adódó életmódbeli sajátosságok. A protestánsok esetében a német és francia evangélikus és reformátusság eszmei továbbélése mellett a magyarországi viszonyok számottevő hatásával is számolnunk kell. Aztán a kolonuséletforma, mely a telepesek egyes csoportjainak és egyes családainak kezdeti sikerességét vagy kudarcát, elbukását vagy felemelkedését megalapozta. Végül a kialakuló túlnépesedettség, a gazdasági verseny, a változó konjunktúrák hosszabb távú ciklusai. Ide sorolom az önszabályzó mechanizmusokat, mint az öröklési rendből adódó elsőszülötti öröklést és gazdaságvitelt, a maga következményeivel.

A völgységi sváb történeti értékrend, munkaetika keletkezéstörténetét ezekből az életviszonyokból kell levezetni. Mivel sikeres volt a megkapaszkodás, a túlélés időszakában, hagyományozódott. Folytonosan formálódva sikeres életmódmodellt adott a kapitalizálódó völgységi parasztságnak, mind az eredeti tőkefelhalmozás, mind a tőkés fejlődés időszakában. Az előbb még „félelemből takarékoskodó embert”, kit a nyomor és a társadalmi bizonytalanság formált ilyenné, felváltja a „halmozó”. Kezdetben csak a szükségletek racionalizálásáról van szó, majd a célszerűség etikává vált.

E folyamat érzékletes illusztrálására, 1897-ből Kulcsár Józseftől idézem: A sváboknak ,, . . . kora gyermekségétől fogva egész életük nem egyéb, mint jólétre való törekvés, minden költészet, minden derültebb mozzanat nélkül, legridegebb önzéssel párosulva”. Schumpeter vállalkozáselméletében az ilyen fokú gazdasági céltudatosságot elképzelhetetlennek tartja, kivéve ott, ahol „ ... számtalan korábbi eset. . . évtizedeken, évszázadokon át kialakította a magatartást, és meg64