Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Gráfik Imre: Fából faragott csónakok
alkalmas fák éppen olyan védelem alatt álltak, mint a makk- és gyümölcstermők. 1758-ban az uradalom szigorú erdővédelmi rendelkezései ellen a következő sorokkal tiltakoztak az öcsényi jobbágyok.: »Gyakorta Esztendők által is rajtunk uralkodó Árvizek miatt sem gyalog, sem szekerekkel (nem) járhatunk, mehetünk, hanem mind Méltóságos Uraság és mind Jószágunk Dolgára Csónakon hurcolódunk a mely eszközök nélkül .. . nem élhetünk s anélkül nem is lakhatunk . . .« s kérik, hogy ezután is szabadságuk legyen csónakok készítésére,”14 Ugyancsak a Bogyiszlóval hasonló táji feltételekkel rendelkező Öcsényből maradt fenn az a kérvény, melyben 78 őcsényi lakos, „akiknek semmi csónakjok nem lévén, csónaknak való Fákért ins tálnak” A' Az ország más területéről is van ilyen vonatkozású adatunk: ,,A csónaknak való fákat nagyon számon tartották. Ezért mondják egy tanúvallomásban 1858-ban: »emlékeztem még Nyír nevezetű homokra is, mely szinte a karcsi határban létezik, hogy azon helyről is, mikor csak hozzájuthattak a lakosok, magán dűlt fákat, melyek között csolnaknak való fát is lehetett találni, hordtak s hordtam«.”lü Ez utóbbi közlés, a „magán dűlt fák”-ra történő utalásával már átvezet bennünket a pusztuló fák felhasználásával kapcsolatos kérdéshez. A Dráva mentéről olyan nagyméretű bödönhajó régészeti feltárásáról van adatunk, melynél kiszáradt, belül pusztulásnak (korhadásnak) indult fát használtak fel hajókészítésre.17 Tájszavaink tanúsága szerint az ormánysági „dudushajó”, ill. „bodonyhajó” is óriási, belül üredékes fatörzsből készült.18 A fatörzsek méreteitől függően alakult a csónakok nagysága. Ennek következtében azt tapasztalhatjuk: „ahány csónak, annyi féle nagyságú volt, ahogy a fa kiadta. Volt egy emberbíró csónak és voltak olyanok, melyekbe 10-15-en is belefértek.”19 A cikkünk elején hivatkozott őcsényi példából az derült ki, hogy egy fatörzs akár két csónak kifaragását is lehetővé tette. Általában azonban az ismert példányok azt mutatják, hogy 4-5 méter hosszú, 50-100 cm széles és 20-50 cm magas csónaktestek kerültek ki a megmunkált fatörzsekből. A Miklós család tulajdonában levő csónakot fűzfából faragta ki Tóth József.20 A hasonló típusok anyaga lehetett még nyárfa.21 A legarchaikusabbnak tűnő változatok többnyire tölgyfából készültek.22 A bogyiszlói csónak készítésénél a fatörzs közepének kiszedéséhez úgynevezett „kapacs”-ot használt Tóth József, azaz egy görbe, ill. hajlított fejű vésőkapával vájta ki a csónak belsejét.23 A Tóth József által faragott csónak típusának szép és arányos példánya. Adatközlőink szerint biztonságosan három személyt vagy két mázsát lehetett benne szállítani. Miklós Lőrinc a csónak használatára visszaemlékezve úgy mondja: „borulékony volt”. A csónak eredetileg természetesen nem volt vasalva; orrára, farára és közepén a bordára még 1945-ben Tóth Jószef tett - a repedéseket összefogó - vasalást. Két végén a csónak testéből mintegy 10 cm átmérőjű és hosszúságú rúd nyúlik ki, melyek segítségével - azokat marokra fogva - két ember rövidebb távon szállítani tudta. Orránál keskenyebb, faránál szélesebb kissé, közepén pedig a törzs saját anyagából meghagyott borda képezte az ülést, s a csónak e kiszélesedő felületeit „tat”-nak nevezték.21 Az egyetlen fatörzsből kivájt - s a munkát archaikusabb eljárás szerint még égetéssel is segítve25 - kimélyített vízi közlekedési eszközök egyetemes elterjedé-54
