Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Scheiber Sándor: Magyar kártyaenciklopédia

A major elneveti magát s egy forintot ad neki borra.

A szöveg kétségtelenül németből folyt, ennek árulója többek között egy hamisítatlan germanizmus: „külömben holnap megfogja futni a’ három száz legény közt.” (A németben: „so ist morgen das Gassenlaufen dein Lohn”).

i. A német változat későbbi dátumú (Auslegung der französischen Karten. Ung. Altenburg {= Magyaróvár), 1855. 16° 8 1. A címkép az előbbihez hasonló jelenetet ábrázol). Valószínű, hogy volt korábbi kiadása, s ez szolgálhatott a magyar szöveg közvetlen forrásául. Az 1-6. 1. a magyar szöveggel azonos történetet mond el. A tízesnél a tíz szűzre való emlékeztetés elmarad, helyette kárpótlásul másokat kapunk:

A négy dáma Máriára és a három sirató asszonyra utal, a treff (németül: Kreuz) a keresztre, a pikk: Jézus töviskoronájára és a kezét-lábát kereszthez feszítő szögekre, a káró négy sarka a világ négy széléig elterjedt evangéliumra (Jézus a legfelső szegletkő), a kör (here) Jézus szeretetére, amellyel az Egyházat felépítette.

A fentieket bizonyára azért nem fordította a magyar ponyvatermék, mert nem ismerte a kártyák magyar műszavait (máig hiányzanak).

Ezután (6-8. 1.) egy német vers következik (Lied), amely ugyanezzel a tárggyal foglalkozik. A katona itt úgy védekezik, hogy imakönyvül használta a kártyát, mivel nem tud olvasni. Értelmezései:

az ász Jézust jelenti, a négy király a négy evangélistát, a dámák a siratóasszonyokat, a három bub a Jézust keresztrefeszító zsidókat, a treff bubi a Judást, a tízes a tízparancsolatot, a kilences az angyali karokat, a nyolcas a nyolc boldogságot, a hetes a hét szentséget.

Az ének a kapitány bocsánatával végződik. Látni való, hogy a versezet a magyar kártyát veszi alapul.2

A kártyaenciklopédia legrégibb magyar nyelvű lelőhelye Kónyi János A mindenkori nevető Democritus c. gyűjteménye (II. Buda, 1782. 145.), amelynek forrását György Lajos a Vadé Mecumban (VII. 1777. 130.) jelölte meg.3 György a későbbi magyar feldolgozásokból csupán kettőt ismer. Ezzel szemben az Üstökösben egy harmadik is található, amely a német nyelvű prózai ponyvatermék magyarázataival csaknem mindenben megegyezik.4 Negyedikről is van tudomásunk. Forrásmegjelölés nélkül olvassuk, hogy az 1840-es években egy „arszlán” a pesti társaságokban hasonlóan fejtegeti a kártyát. Értelmezései túlnyomórészt földrajzi és politikai vonatkozásúak.11

4

49