Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Vadas Ferenc: Dohánytermesztés Tolna megyében a XVI-XVIII. században
Szekszárdi Tolna 4072 1400 Fadd 2686 7765 Mözs 2208 516 Dombóvári Kurd 300-1000 300 Kocsola 250-Pári 300-400-Döbrököz 400-500-Simontornyai kerület 1842-ben: 3 5 3 34 8000 Bonyhádi kerületből nincsenek adatok 1851-ből. A szabad termesztéshez és árusításhoz szokott emberek nehezen viselték az egyedárusággal járó korlátozásokat, egy sereg embert anyagi helyzete is arra kényszerített, hogy a dohányból meg nem engedett jövedelemhez jusson. Tíz évvel a monopólium bevezetése után, Tamásiban, 1861. december 16-án az országos vásáron még nyílt árusítás folyt: „egy ösmeretlen vidéki ember egy kocsi dohányt árult”. Miközben a pénzügyőrök a csempészt kocsistól, lovastul a laktanyába kísérték, az utánuk iramodó „egypár ezerre menő vásári nép" a bakon ülő fináncot lerántotta „s a dohányt visszafoglalta”. A fináncok - a felbőszült tömeg láttán - „fának látták futás által a laktanyába menekülni, de a nép utánuk eredvén a laktanyáig űzte” őket. Laktanyájukat az üldözők szabályos ostrom alá vették: „az oda tóduló nép az ajtót betörni akarva, az udvaron való fadarabokkal dobálni kezdett”. Mindaddig nem tágítottak, amíg az előző napon lefoglalt dohányaikat meg nem kapták. (A távollévőkét azon „házigazdáknak” adták vissza, „kinél a dohány tulajdonosa előtte való napon beszállásolva volt”.) A „Pénzügyőri Comisarius” is „csak úgy volt képes nagyobb veszélytől megmenekülni, hogy hamarjában a közellévő Ispányi lakásba vonult, futása közben azomban fadarabokkal dobáltatván fején sérülést kapott”. A rend helyreállítására Tamásiba egy lovasszázadot vezényeltek, amely hónapokig ott tartózkodott.54 A csempészkedés méreteire utaló 1888-as adat szerint a tiltott dohánykereskedelem miatt a kincstár évi hárommillió forinttal károsodik. A visszaéléseket elősegítették azok az intézkedések is, amelyek a saját szükségletre való termesztést engedélyezték, egy másik kedvezmény meg - amely szerint a termelők a dohányból férfi családtagjaik részére bizonyos mennyiséget megtarthattak - nemcsak hogy hivatkozási alapul, de jó táptalajul is szolgált a csempészkedésre.” Az 1887. XLIV. te. a kedvezményeket hatályon kívül helyezi, de a csempészetet megszüntetni nem tudja, mert anyagi természetű összetevői és társadalmi okai mélyebbek, mintsem, hogy adminisztratív eszközökkel, szabályozással (ha mégoly szigorúakkal is!) feloldani lehetne őket. A dohánytermelés alakulását az alábbi megyei összehasonlító adatok mutatják:** Év dohánytermelő termelők községek száma beültetett terület (holdakban) 1851 58 5 524 3 58i 1858 94 12 696 9435 1866 45 6 623 4 739 44
