Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Vadas Ferenc: Dohánytermesztés Tolna megyében a XVI-XVIII. században
1729-30 1003 2550 1386 805 1731 1370 5610 1214 I25O 1732 260 2794 525 209 1733 597 7856 1424 597 1736 200 5765 2104 200 1738 935 10078 2IOO 935 1747-48 204 35850 3265 204 A közölt adatokból egyrészt a növekedés, másrészt a termelés ingadozása olvasható ki:- a császári és királyi raktárakban lévő magyar dohány mennyiségéhez viszonyítva a megyei adatok még szerények, 1728-ban mindössze 703 fontnyit írtak össze, húsz év múltán viszont már csaknem negyvenezret.28- A termelés ingadozása - a feudális viszonyokból fakadó korlátokon túl - nyilván azzal is összefügg, hogy míg az osztrák tartományokban monopólium, addig Magyarországos egészen 1851-ig szabad termesztés volt, de a szabad kereskedést korlátozta az, hogy a bécsi egyedáruság a magyar dohányokból mind többet és többet igyekezett a maga számára és hasznára megszerezni, még a külföldre való szállítás megnehezítésével is. Ez a körülmény hol serkentően, hol kedvezőtlenül hatott. Az észak-amerikai függetlenségi harc miatt kieső virginiai dohányokat az olasz és német gyárosok magyar levelekkel pótolták, s mivel a kereslet és a mázsánkénti csekély (1,5 krajcáros)29 kiviteli vám is kedvezően hatott a termelésre, külföldön is híressé váltak a magyar dohányok. A későbbiekben sem a korikurrencia, hanem a túlságosan magas, 12 forintra is rúgó vám a káros.20 A magas vámok miatt emelnek panaszt a völgységi és a simontornyai járás termelői is; a harmincadvám mérséklését, vagy eltörlését kérik 1815-ben és 16-ban is.21 A vámok leszállítása 2, majd 1 foritnra, aztán 1824-ben 20 krajcárra ismételten élénkítően hat.32 A termelés alakulását - a vámon kívül - az osztrák egyedáruság (abaldó) felvásároló tevékenysége is jelentősen befolyásolta. Az egyedáruságnak Pesten, Tolnán, Szegeden és Debrecenben voltak kirendeltségei. - A zombai, hőgyészi, szakadáti, varsádi, csibráki, teveli stb. termelők panaszáradata azt mutatja, hogy Tolnán is súlyos visszaélések voltak. Például: 1814-ben a tolnai kirendeltség tisztviselői azt ígérték, hogy a dohány árát a búzáéhoz viszonyítva állapítják meg évente úgy, hogy mázsájáért egyharmaddal többet fizetnek, mint amennyit a tiszta búzáért októberben adnak. Ennek ellenére 1816-ban, amikor a búza ára 60 forintra emelkedett, az első osztályú dohányért is csak 48 forintot, a másodikért 45, a harmadikért meg csak 40-et fizettek. A tolnai árak szélesebb körben is hatottak, mert pl. Kisdorogon ugyanebben az évben mázsáját 62 forintért kezdték vásárolni a kereskedők, de amikor tudomást szereztek a tolnai beváltási árakról, áraikkal ők is azonnal lejjebb szálltak. - Korábban egy mázsa dohány árán 5. sőt 6 pozsonyi mérő gabonát is lehetett venni, 1816-ban egyet sem!23 Az abaldo kirendeltségeit, a visszaélések sorozata miatt, 1817-ben megszüntették. Ettől kezdve az ún. „jövedéki” szállítók vásárolták fel a dohányt. Tevékenységük károsabb volt, mint az egyedáruságé, működésüket meg kellett szüntetni.34 41
