Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Vadas Ferenc: Dohánytermesztés Tolna megyében a XVI-XVIII. században
ták a falu közelében kialakított olyan területeket is, amelyeket kiszakítottak a hagyományos művelésből. A faddi Bartal uraság 78 holdas kertjében 1837-ben dohány, kender és lucerna volt a „házi” (nem jobbágy!) művelésű főbb növény.17 A kerti termesztés előnyei a közelségben, a dézsmamentességben, valamint abban voltak, hogy a kertek nem tartoztak a kötött - nyomásos - gazdálkodás rendszerébe, ahol évekre beosztottan ugar, gabona és kapásnövények váltották egymást. A XIX. század elejére az ugarba, a bevetetlenül hagyott földekbe is került dohány, ha ezek a faluhoz közel, a nyomásoktól félreeső helyen voltak: 1821- ben Závodon, Kis-Vejkén a dohányt „némellyek Rét végekbe, némellyek szállási kertyeikbe, némellyek pedig egy kis sarok Ugar földbe termesztik”Az 1842. évi összeírások az ugarföldi termesztést Szentlőrinc, Miszla, Felsőnána, Kisszékely, Kurd és Mözs községeknél tüntetik fel,19 de más forrásból tudjuk, hogy a bonyhádiak is bérelték földesuraiknak ugarba eső földjeiket” ? Az ugarföldi dohánytermesztés azokon a helyeken fejlődött ki, ahol nem volt elegendő nagyságú beltelek, illetve olyan termesztésre alkalmas szabad földterület, mint például Faddon, ahol a határ nyugati, délnyugati „folyó”, azaz futóhomokos része kínálta magát és lehetőséget adott a terjeszkedésre.21 A XIX. század elejétől - a kerti és az ugarföldi művelés mellett - egyre jelentősebb a bérföldi termesztés is. Bonyhádon 1821-ben a dohány egyharmada bérföldön termett: „A kis Házasok pedig a’ Tettes Földes Uraságoktól }madába vagy pénzen venni szokott Földeken, a’ Zsellérekkel együtt, minegy 100 ember, mindegyik öt öt Mázsát együtt 1000 Mázsát” termesztettek.22 Ugyanitt húsz év múlva „földesuraiknak ugarba eső földjeiket trágyával meghordván nyolcszáz négyszögü ölekért, melyekben nyáron dohányt termesztettek, öt gyalog napszámon kívül még egy mázsa szín dohányt is megadnak...’TMA Regnicolaris Conscriptio szerint Faddon ugaron, bérföldeken és kertjeikben termesztik a dohányt. 1842- ben 18 helységben fizetnek földbért (árendát) dohányföldekért: Felsőnánán 4, Tolnán, Szárazdon, Varsádon és Páriban 6, Görbőn a homoki földekért 8-12, Faddon 20 (!) forintokat holdanként.21 Ritkaságszámba megy egy faddi eset, amikor is a falu közös földjéből, a Pásztorház mellett lévő föld széléből adnak ki dohányföldet 10 évre bérbe Vadász Pálnak és két társának 1786-ban. Az eset rendhagyó voltát az is érzékelteti, hogy a bérletet - a szerződés szerinti lejárat előtt - három évvel korábban megszüntetik azzal az indoklással, hogy a „Bíró gyakrabban a’ borba merülvén a Contractus ki adásában főképpen délután könnyen hibázhatott..."1’ A dohányt Magyarországon nagyban termeszteni a XVIII. század elején kezdik, ekkor válik árunövénnyé. 1728-ban a császári és királyi dohányraktárakban 408604 font „magyar levél találtatott”? A dohánytermelés alakulása a XVIII. század első felében Tola megyében? mértékegység = libra Év Földvári Völgységi járás Simontornyai Fadd község 1725-26 815 3249-95 1726-27 40 2434 230
