Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Vadas Ferenc: Dohánytermesztés Tolna megyében a XVI-XVIII. században
ják, hogy a törökök utáni időkre néhány ezer, vagy húsz-huszonkétezer ember maradt életben8, de az vitán felül áll, hogy az elnéptelenedett területek betelepítése szükségessé vált. Tekintve, hogy a dohány nagybani termesztése időben a telepítésekkel esik egybe, néhányan a dohánytermelést is szoros összefüggésbe hozták a telepítésekkel. Mérey Gyula azt írja, hogy dohánytermesztésre telepítették a tolnai és baranyai németeket.9 Takács Lajos viszont a Tolna megyei dicalis conscriptiókkal bizonyítja, hogy a dohányt a németek mellett magyarok és szerbek is termelték. Az 1720-as, 30-as évek összeírásainak elemzése során arra a következtetésre jut, „hogy a dohányt először a régi lakosság termelte és ettől vették át a később betelepülők”10. Az 1725/26-ban összeírt faddi termelők nevei (Koleszár, Vida, Pálinkás, Cseh, Morvay, Hegedűs)11 is azt mutatják, hogy a dohánytermesztés a kezdeti időszakban sem volt a német telepesek monopóliuma. Sőt, az egyik termelőnek, Hegedűsnek családja a középkorig vezethető vissza: nevük 1470-től kezdve szerepel a különböző oklevelekben és összeírásokban!12 Ugyanebben az évben Pilisen (Sárpilis) ugyancsak 18 magyar termesztőt írnak össze, de még zömmel németek által lakott községekben is találunk magyar és szláv nevű termelőket. Az viszont tény, hogy a legtöbb dohányt a Völgységben, nagy számban németek termelték13 Az 1725126-ban összeírt dohány községenként14 mértékegység = libra15 Földvári járás: Fadd 95 Kisdorog 165 Pilis 720 Izmény 10 Összesen: 815 Závod 30 Tevel 39 Völgy ségi járás: Majos 3=> Kalaznó 32 Nagymányok 16 Máza 153 N. 23 Belacz 10 Mucsi 2705 Czikó 34 Összesen: 3249 A termelők többsége telepes, akiknek terhei az örökös jobbágyokénál jóval kedvezőbbek voltak, jogaikat és kötelességeiket szerződések szabályozták. Nemcsak a jobbágyok, dohányt ültettek a zsellérek is szinte valamennyi dohánytermesztő helyen, mert kevéske földjeiken kétkezi munkájuk jobban gyümölcsöződött, hiszen a közölt adatokból is kitűnik, hogy saját szükségleten felül, eladásra is termeltek. A dohány munka- és talajigényes növény, sok törődést és szakértelmet kíván, a jó erőben lévő közömbös vagy kissé savanyú barna homok-, homokos vályog- és vályogtalajokon termeszthető sikerrel. Az intenzív művelést, gondos munkát, fokozott védelmet igénylő növény termesztését kertekben kezdték. A kertekből indult valamennyi nagy hírű dohányunk. „A kertföldek duzzadtak meg mindenekelőtt a híres tarnavölgyi dohánytermesztő helyeken, Al- és Feldebrőn, valamint Verpeléten, vagy a Tolna megyei Faddon”18. A kert csak részben volt azonos a jobbágy- vagy zsellérportához tartozó kisebb-nagyobb földdarabbal, kertnek hív-39
