Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Demény János: Castelseprio

Ki lehetett ez a festő? Nevét sohasem tudjuk meg. A művészettörténet nagy neveit csak Giotto óta jegyzik. Elődjének, Cimabuenak neve - Dante szerint - már éjszakába hajlik. És Cavalliniről, az „utolsó” mozaikművészről mit tudunk? A VI. és XI. század közt áttekinthetetlen az evolúció menete - ha egyáltalában van ilyen. Bizánci, szír, germán, ír és pompeji stílusú miniatúrák villannak elénk a kódexekből (evangeliariumokból), de néha templomok falára vetített felnagyításokból is - anélkül, hogy megnyugtatóan rendszerezhetnénk. Castelseprio öt évszázad éjszakájába világít bele mégis. Az olasz művészettörténet csodája. A második világháború romhalmazából, pusztításaiból felmerülő tünemény.

(4) Castelseprio kutatójának, a legkorábbi eredményeket összefoglaló Emmy Wellesznek, valami köze Bartókhoz, áttételesen bár, de igenis van. Amikor Bartók 40 éves lett, külföldi zenei szaklapban először ünnepelték. 1921 márciusában egy egész bécsi „Anbruch” szám csak róla szól. A cikkek írói közül én most csak a bécsi Egon Welleszt - Emmy férjét - emelem ki, aki méltatja Bartók két (akkor még ennyi) vonósnégyesét és már ezekből is a beethoveni arányokra csalhatatlanul rátalál.

Egon Wellesz később Oxfordba költözött, a lexikonok osztrák-angol zeneszerzőként emlegetik. Amikor a hatvanas évek elején levelet váltottam vele, már a bizánci zene ismert tudósává küzdötte fel magát. Emlékezése egészen mély rétegeket hasít fel, világmozgató eposzi idők budapesti éveibe ér. Ady forrongó kora ez. Wellesz először a Nyolcak festőcsoport körében hallja Bartók nevét, még a tizes évek elején. Levele felidézi az UMZE (Üj Magyar Zene-Egyesület) 1911. december 12-i koncertjét, ahol önálló műsorszámokkal két szólista szerepelt: Bartók Béla és Emmy Heim.

Bartók a saját műveit nem propagálta, de Weiner egy új opuszát mutatta be, és Ravelt, Debussyt zongorázott. Emmy Heim mezzoszoprán énekesnő Muszorgszkij- és Reger-dalokat adott elő, és Egon Wellesz (ekkor már férje, vagy csak későbbi férje?) egy kompozícióját mutatta be Balabán Imre zongorakíséretével: Wie ein Bild (Miniature) Skizze von Peter Altenberg, amely azután Rózsavölgyi kiadásában jelent meg (Bartók akkori kiadójánál) Balázs Bélának szóló baráti ajánlással! Viszont Bartók iniciatívájára jelentette meg a cég Wellesz egy másik kompozícióját, négy „impressziót” zongorára, Der Abend címmel; az osztrák zeneszerző pályafutása valójában magyar kiadónál, magyar támogatással indult a Duna-völgyi Monarchiában.

Welleszékkel később a kairói népzenei kongresszuson találkozott Bartók, együtt vettek részt egy kiránduláson is a piramisoknál, 1932. március 20-án.

Régen volt. Wellesz azóta meghalt. Felesége az egykori mezzoszoprán énekesnő, most művészettörténészként bukkant elém, bizonyos értelemben férje nyomdokain haladt, Bizánc vonzotta, a freskók. így jutott el Castelseprióba is, így „találkozott” velem.

(5) Most már csak egy szubjektív megjegyzés engedtessék meg nekem. Amióta az avarokkal szövetkezett longobárdok a gepidákat tönkreverték, és 568-ban elhagyva az elátkozott tájat, Itália kora középkorának kereteit megteremtették, azt hiszem, én vagyok itt ebben a templomban, a Santa Maria Foris Portas-ban az első magyar. Ez persze nem olyan biztos. De az halálosan az, hogy Bartókzenét, Kodály-kórusokat is hallucinatív felidéző emberfia itt még sohasem járt.