Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Demény János: Castelseprio

Ilyenformán tehát szűz talajon állok, A szent föld ez, halleluja, csodálatos bet­lehemi utazás! Bartóknak és Kodálynak azonban - teljesen függetlenül tőlem - hatalmas metamorfózison kellett átesniük, hogy ide: Castelseprióba és a VII. évszázadba, a boethiuszi kor centenáriumába (vagy akár valamivel később, a bi-centenárium­­ba) jussanak el. Hogy átváltozhassanak bizánci zeneszerzőkké, karácsonyi himnu­szok remekléseivel. Mert ugyan mivé mássá is válhatott volna ez a két lángelme, ha nem a Duna-Tisza táján, hanem Itáliában bontogathatja művészetét? A metamorfózist Molnár Antal írói ihlete szerencsére elvégezte már, nincs sok hozzátennivaló. Kodály biciniái és Bartók Mikrokozmoszának első darabjai illenek ide - ezek némelyike olyan izgalmas és modern, mint egy Leoninus- vagy Perotinus-kompozíció, amely a párizsi Beata Maria Virgo (Notre-Dame) templo­mában, a XII. században hangzott (hangzik majd) el. Megállapítom, hogy Castelseprio temploma, a Santa Maria Foris Portas, Bartók és Kodály kettős - egybeívelő - centenáriumi időszakában a csendes, ma­gányos ünneplésnek legeszményibb pontja az egész földtekén. Aki nyugalomra, békességre vágyik, itt megtalálhatja az enyhülést. Az elhagyatott, szikár varesei - egykor longobárd - tájat vagy száz lépésre a templomtól sánta vadorzó őrzi - három testőr fiával és egyetlen leányával, aki éppen serénykedik a ház körül. Római erődítmény falainak nyomai mindenütt. Sibrium. De kibomlanak a mélyből a Basilica di San Giovanni Battista romjai. Vendéglő nincs, a hőség rekkenő. Kenyér és juhsajt van - kiváló eledel. A sánta vadorzó szilfid leánya hűvös ásványvízzel kínál. Liutberga longobárd her­cegnő kelyhéből sem ihattam volna üdítőbb italt. * Borzongató gondolat. Egyszerre csak feltámadna valamelyik bizantin szá­zad, vagy akár egy jatagános esztendő - vad képrombolások időszaka -, mely egyetlen hatalmas szivaccsal törölné le a freskókat a falról és buzogánnyal verné szét Castelseprio minap feltárult minden káprázatát. POST SCRIPTUM További kutatásaim, információim alapján esszém egyik feltételezését módosí­tanom kell: a Castelseprio freskóiról írt dolgozat szerzőjének leánykori neve Emmy Stross. És amikor Emmy Heim az avantgarde Wellesz-dalokat énekelte, Emmy Stross már Wellesz felesége és két leánygyermek anyja volt. Aránylag ritkán fordul elő, hogy egy alkotó életében - bár különböző vetü­­letekben - fontos szerepet játszik két azonos keresztnevű nő. Most mégis ez történt. Két különböző személyről van szó, akiknek azonos keresztneve csalta tőrbe a kutatót. A tízes évek elején Wellesz-dalokat bemutató énekművésznö sorsának további alakulását nem ismerem. Neve néhány év múlva még felbukkan Balázs Béla nap-36

Next

/
Thumbnails
Contents