Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Gunda Béla: Kalapis Zoltán: Balladaénekesek, mesemondók, vásárosok - Horváth János: Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim

Kalapig Zoltán: Balladaénekesek, mesemondók, vásárosok.

Kalapis Zoltán a jugoszláviai magyar népfaagyományok fáradhatatlan nyomravezetője. A művelődéstörténeti, néprajzi szemléletű és igényű író érdeklődésével kutat a balladai történetek, mesemondók után. Felkelti a figyelmét a vásárok forgataga éppen úgy, mint Bartók Béla bánáti és szerbiai kapcsolatai. Ebben a kötetében négy gazdag tartalmú írásával hívja fel sajátos írói szemléletére a figyelmet s kiemel a múltból olyan eseményeket, személyeket, felszínre hozza a népélet forgatagának megnyilatkozásait, amelyek lényeges építőkövei a jugoszláviai magyarság etnográfiájának és folklórjának. Ö szerényen csak „népismereti riportoknak” nevezi írásait.

Az első „riportban” a magát feladó gyilkos legény balladájának egy észak-bánáti változatát, ill. a ballada cselekményének történeti hitelességét tárja fel. Hasonló tárgyú a második „riport”, amelyben néhány törökbecsei balladával ismertet meg, s a törvényszéki iratok gondos tanulmányozásával, a még élő tanúk, szereplők megkérdezésével mondja el, hogy mi okból szúrtak le néhány legényt s a tragédia miképpen ötvöződött bele a népballadákba. A harmadik „riportban” Kálmány Lajos mesemondója, Borbély Mihály életének, családjának történetét írta meg. Még beszélhetett olyan személyekkel, akik ismerték Borbély Mihályt, családi köréhez tartoztak. A negyedik „riport” a híres debelyácsai (Torontálvásárhely) vásár szervezetének, mozgalmasságának, messze földről megjelenő árusainak, a falu településtörténetének bemutatása. A vásárokkal foglalkozó magyar irodalom kiemelkedő írása ez a „riport”.

Innen, Magyarországról is körültekintő figyelemmel kell kísérnünk Kalapis Zoltán irodalmi munkásságát, könyveit, amelyekben az író vetekszik az etnográfussal, a tudományos érték a honismereti tájékoztatással. Kalapis Zoltán mindenképpen új hangú és igényű írója nemcsak a Vajdaságnak, hanem a magyar nyelvterület minden tájának. A könyvben közölt fényképek is ezt a véleményünket húzzák alá. Sajnálatos, hogy a könyv hiányzik a hazai könyvkereskedéseink polcáról.

(Fórum Kiadó, Újvidék, 1980. 188. 1.)

GUND A BÉLA

Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim

Nagy türelme van a sokat megélt embernek. Akkor is, ha fiatal korában türelmetlen vágy hajtotta széles határokon túlra. Csak legyen állhatatos hallgatója, akinek egy történet fonalán felgombolyítja egész élete szövevényét.

Kunffy Lajos festőművészt alig akadt, aki nem bácsizta, ha szokásába illő rend szerint bejött Kapósba Somogytúrról dolgai után látni. Hét év híján száz évet élt meg, melyben nem volt kárbaveszett idő, meglehet veszteségei szorongatták néhányszor szívét. Csoda, hogy mily bölcs egyszerűséggel lát rá életére. Pedig az élet sűrűjében járt. Útja szülőfalujától, a somogyi Őreitől nagy ívben és részletgazdagon széterezik Európán, és Somogytúron záródik.

Szerény volt, de nem állhatta, hogy szóvá ne tegye, ha beszélgetésbe illő volt, hogy is volt az amikor Ferenc Jóska gratulált neki, milyen kincseket látott Tuniszban, milyen megbízásban közvetített Poincaré és Károlyi Mihály között. Mindig meglepte partnereit azzal az elszólással, mely egy gazdag életet sejtetett. Más vonatkozásban gazdagot, mint ami a festményei sora előtt szembetűnik. Képeiből azt hihetnénk, csak az érzékeivel volt nyitott világjártában, hisz impresszionista művész. Beszéde magasfokú tudatos szemléletű embert mutat. Erre figyelt rá Gönczi Ferenc, majd Takáts Gyula, a kaposvári múzeum első igazgatói, és komolyan kérték a festőt, írjon krónikát életéről. Tudni kell, hogy szokatlan nagylelkűséggel Kunffy Lajos élete főműveit ajándékozta a múzeumnak, olyan szándékkal, hogy így sokakat tesz gazdaggá. Úgy gondolta a művész, így elszámolt életéről a becsület és kötelesség nevében.

Vonakodott attól, hogy magáról írjon. Nem az írás esett nehezére, hisz jogvégzett ember volt, emellett művészeti szaklapokban érvelt valaha az új művészetért. Önhittségnek tartotta személyével előhozakodni. Ambíciói a művészet időtlenségébe vezették. Imponáló személyi tulajdonságai miatt a közéletben is hasznossá tette magát, de hivatalt nem vállalt sikeres működése ellenére sem. Kényes politikai hely79