Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Rónai Béla: A Dél-Dunántúli nyelvjárásaink változása
religiózusan egyszerű, de egyúttal színes motívumai átmenetül kínálkoznak a fekete sorozattól a napos, vagy ha úgy tetszik, harsogóan színes sorozathoz” - emlékezik. Több, mint nyolcvan képe született itt, javarészük tájkép. Papírlemezre, olajjal festette őket, méretük 75x100, a kisebbeké 50x70 cm. A banyuls-i tájképsorozatot eltérőképpen ítélik meg a művészettörténészek. Maillol kedvesnek, frissnek és kellemesnek, de nem különösebben jelentősnek találta őket. A plain-air naturalizmus, az egyszerre-festés impresszionista elve, és a színek erejének posztimpreszszionista módszerű fokozása keveredik ezeken a képeken. Színvonaluk nem egyenletes, de egy-egy bravúros megoldás, kompozíciós telitalálat, eleven színhang, őszinte invenció vitathatatlan értéket képvisel. Gazdagodó koloritja egyelőre a müncheni barna tónusok, a Munkácsytól látott aszfaltos technika és saját színredukciós törekvései után hat felszabadítóan. Bizonyára a szokatlan motívumok inspiráló ereje, Rippl-Rónai kiegyensúlyozott kedélyállapota, felfokozott munkakedve tette, hogy e stílusváltás válságperiódus nélkül zajlott le, az ellentétes kifejezőeszközök és stíluselemek a művész érzelemvilágán átszűrve, harmonikusan, szervesen épültek össze, hoztak létre új minőséget, tehetsége természetének megfelelően. Emlékezései tanúsítják, hogy önmagában sem zavarként, hanem szerves fejlődési stádiumként tudatosította ezeket az átmeneteket és kettőségeket. Ennek az elhatároló fontosságú sorozatnak egyik jellemző darabja az a tájkép, amely 80 év után nemrégiben került elő.* Címe, mint Rippl-Rónai sok más képének, nem állapítható meg pontosan. Papírlemezre, olajjal és pasztellel festette, mérete 75x50 cm. A művész - Rónai - szignóját a jobb alsó sarokban szürke színnel helyezte el. A kép hátoldalára a Váczi u. 57. alatti Mercur-palota Rippl-Rónai kiállítására szóló, 677. számú, 60 filléres belépőjegyet ragasztották. Tollal utólag ráírtak egy 76-os számot is. Ez az eredeti kiállítási katalógus szerint nem értelmezhető. Valószínűleg későbbi kiállítás, vagy aukció emlékét őrzi. A Mercur-palotát 1902 decemberében bérelte ki Rippl, itt rendezte második budapesti kiállítását a sikertelen Royal-beli tárlat után. Kiállította itt - magyarországi, flandriai, németországi és franciaországi képek, egy moszkvai kép, tollrajzok és iparművészeti tárgyak mellett - a banyuls-i időszak java termését, 57 „pyrenei” képét is. A katalógusban méret és technika megjelölés nélkül szerepelnek a képek áruk 150 és 1000 korona között ingadozik. A képcímek közül a szóbanforgó képre több is ráillenék: három viseli a Hegyek között címet, de van Táj a keleti Pyreneusokból, és Vörösfedelű házak című is. Ezek közül bármelyik lehetett. A Magyar Nemzeti Galéria a hitelesítés során Délfrancia táj-nak nevezte. A képen egy távolabbi dombról szemlélt déltengeri kis város vidéke látható, a középpontban parányi figurával. Már a mű szokatlan arányai is vizuális érdeklődést keltenek. Az általánosabb, a köznapi szemlélethez közelálló horizontális formától eltér ez a nyújtott, álló formátum. Bizonyos, hogy tudatosan választott így a festő, hogy jobban érzékeltethesse a hegyes-dombos táj vertikálisan tagolódó * A kép sorsát az 1902-cs kiállítás után nem sikerült felderíteni. 1981 tavaszán került ismeretlen festményként Eperjessi Zoltánná hagyatékából a budapesti Papp János családjának birtokába. MNG hitelesítési száma: 1027/981.
