Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Rónai Béla: A Dél-Dunántúli nyelvjárásaink változása

A Zselici nyelvatlasz adatai megerősítik a nyelvjárások változásának, bomlásának, pusztulásának tényét, de semmiképp sem sugallják a nyelvjárásvizsgálatok fölöslegességét vagy hiábavalóságát. A mai dialektológiánk soha nem ismétlődő lehetősége, alkalma van a változások megfigyelésére, tudományos leírására és értelmezésére, ahogy ez Bárczi Géza már idézett szavaiból világossá válik. (OK. 6:86)

Végezetül regionális atlaszomnak és főként fonetikai főszempontú adatainak a közoktatásban, közelebbről az anyanyelvi nevelésben betöltött szerepére utatok fölöslegességét vagy hiábavalóságát. A mai dialektológiának soha nem ismétleten működő, különösen a magyar nyelvet oktató óvónőknek, tanítóknak, tanároknak. A tantervben megszabott feladatuk ugyanis az, hogy a még nyelvjárásba születő és nyelvjárási környezetben nevelkedő gyermekeket úgy tanítsák meg a mai köznyelvre, hogy ne kelljen lerombolniuk bennük a nyelvjárást, vagy inkább a nyelvjárás egyre gyérülő maradványait. A nemzeti nyelv két változatának használata nemcsak a beszélő ember, hanem az egész társadalom gazdagodását is jelenti. Ha megfelelő társadalomszemlélettel és nyelvszemlélettel végzik a pedagógusok ezt a munkát, kialakulhat a nyelvjárás és a köznyelv birtoklásának, a diglossziának nem kényszerű, hanem tudatosan vállalt kapcsolata. Ehhez azonban szükséges a két nyelvváltozat rendszerelemeinek egybevetése, összehasonlítása, kontrasztív feldolgozása. Ez az egyik feltétele annak, hogy kialakuljon a nyelvi szempontból is egyenrangú, a nyelvi hátrányos helyzettől nem szenvedő emberek társadalma, akik ha két nyelvváltozaton is, de a közlendők tartalmát tekintve egy nyelven beszélnek.

73