Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: "Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik". A "Gerusalemme liberata" és a "Zrínyiász" nászjelenete

„Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik”

A „Gerusalemme liberata” és a „Zrinyiász” nászjelenete*

A Szigeti veszedelem XII. énekének Cumilla-Delimán epizódját szembesítettem már azzal a virtuális párhuzammal, amit az Isteni Színjáték Francesca- Paolo jelenete kínál. Arra a következtetésre kellett jutnom: a fiatal házas Zrínyi átélő és azonosuló személyessége abba az irányba mutat, amire a Pokol V. énekében Dante szolgáltat mesterpéldát, amikor a tragikus szerelmi történet végighallgatása után földrerogy.1

Irodalomtörténet-Írásunk, amely meg-megújuló küzdelmet folytat Zrínyivel, mindeddig elmellőzte, hogy ezen a ponton is egybevesse Zrínyit és Tassót. Holott annál is inkább szükség van erre, mert Arany János Zrínyi és Tassá ja csak a IV. énekig jutott el az összehasonlításban. Greksa Kázmérnak Gyulai Pál biztatására elkészült szorgos folytatása sem kínál fogódzókat. Amikor erről az epizódról szól, az élettelen párhuzam-katalógus összeállítója ráadásul teljesen értetlenül áll Zrínyi költészetének mélységei fölött: „Míg a szerelmesek találkozásának és együttlétének leírásánál Vergil huzamosabban időz, Tasso pedig az egész epizódból ezen jelenetet emeli ki legjobban, és igyekszik megragadni az alkalmat, hogy ismét egy érzéki, kéjes képet festhet; addig Zrínyi - mintha már sokallná, hogy oly sokáig távol a csata terétől - Delimán és Cumilla találkozását csak pár szóval ecseteli, és újra a török tábor állapotát festi.

Ezek szerint Vergilius huzamosan, Tasso kéjesen, Zrínyi mindössze pár szóval ecsetel.

Vergilius Aeneisében Didó királynő csakugyan két éneken át mesélteti kalandjairól a trójai bujdosót, szerelmük mitológiás előkészítése is leleményesen bonyodalmas, de az erdőmélyi barlangban lejátszódó nászjelenet éppen csak villanásnyi, s nélkülöz minden részletezést:

KOVÁCS SÁNDOR IVÁN:

* Harmadszor futok neki ennek a témának. Amit a nászjelenetről Zrínyi-tanulmányok című könyvemben (1979) és a Nagyvilágban (1981. 3. sz.) írtam, ahhoz, képest ez a dolgozat újnak tekinthető. (K. S. I.)

5