Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Vadas Ferenc: Szekszárd nevének eredete

Szekszárd az Alföld részét képező Sárköz, a Mezőföld és a dunántúli dombság találkozásánál áll. A környék felszínformálásában mindig is nagy szerepe volt a víznek, még nagyobb a pleisztocén óta, ugyanis mintegy hétszázezer éve az addig egységes, hullámos felszínű dombvidék feldarabolódik, és a Sárköz a város közepét is átszelő észak-déli törésvonal mentén, lépcsőzetes vetődéssel i00-150 métert süllyed. Ettől kezdve a dombok lábát az Ös-Duna mossa, miközben a széles medret szüntelenül tölti kaviccsal, iszappal. Amit a Duna feltöltő és egyengető munkát meghagy, azt elvégzi a Sár vize, és a hegyekből lekerülő lösz, amely a nedves ágyon sárrá dagad, vályogos üledékké válik. Ez az évezredek óta tartó folyamat a múlt századi folyamszabályozás után lelassulva ugyan, de még napjainkban is tart. A Mezőföld feltöltését az Ős-Sár folyó végezte, a Dunához hasonló módon és alapossággal.

Az élővizekkel, holt- és fattyúágakkal, fokokkal és kobolyákkal átszőtt Sárköz a Dunántúl jellegzetes tája. Neve a XIV. század második felétől ismert. (1359: Sarkuz)

A XI. században a Sárközben két királyi kegyuraság alá tartozó apátság létesül: az egyik ott, ahol a Sár vize a Dunába, annak egyik mellékágába torkoll: Bátán, a másik a Sár folyónak északi szögében: Szekszárdon. Mindegyik királyi alapítású, kiváltságokkal felruházott, mindegyik a bencéseké.

A Báta név jelentése mocsár. A szomszéd falu, „Bátaszék pedig kétszeresen is a mocsár nevet viseli. A bata szó török (besenyő, kun) nyelven azt jelenti, de a szék tájszó is”. (Kálmán Béla: Nevek világa 11:138.). A Báta névvel a Sárközben mindenütt találkozunk: Báta, Öbáta, Öreg-Báta (folyó, folyómeder); Báta mezeje, Bátai kertek, Főső-Báta, Sár-Báta (őcsényi, decsi mély fekvésű földek); Szekszárdon a Bati torok mély fekvésű rét és szántó.

A szék tájszóból származik az alsónyéki Széköd, korábban Széktó, szikes terület neve, továbbá a decsi Széköd, mély fekvésű, korábban víz borította mocsaras határrész. A legmélyebb vízér fölött híd is volt: Széköd hídja. A sárközi népdalok mindkettő nevét őrzik: „Hírős decsi Széköd szélen, csillag ragyog az égen”; „Széköd hídja négy lábon áll” - éneklik a Horgas hídja variánsaként. A szék-hez érdekességként még annyit, hogy Evlia Cselebi, a híres török utazó és útleíró 1663-ban Belgrádból Budára utazván Szegszárdot is útba ejtette. Szegszárd váráról írja, hogy „a budai jeles emberék és a pécsi tudósok ezt Szik-hiszári-nak mondják, csakhogy a szekszárdiak emiatt a név miatt nagyon elszomorodnak”. Törökül a szó jelentése többféle: lehet szeg és szik alakban is ejteni. A szeg annyi, mint kutya, tehát szeg hiszári = kutyavár, a szik viszont egészen trágár. (Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, Budapest, 1904: 205. 1.)

Érthető a szekszárdiak szomorúsága; nem örültek a török etimológiának, sem a trágárságnak, sem a kutyavárnak. Mi viszont tudjuk, hogy a magyar szik, szék nem a törökből származik, s hogy jelentése nem eb, nem is kutya, sőt, nem is trágárság, hanem ugyanaz lehet, ami Báta-szék nevében is található: mocsár, mocsaras hely. Hogy a várból a síkra tekintve Cselebi mennyi vizet, mély fekvésű, mocsaras területet láthatott, arra nézve elég egy pillantás, az 1793-ban készült és ide mellékelt térképre! Szekszárd folyója a Sárvíz, régi nevén Sár. Sárnak hívják az 1855. évi szabályozás utáni holt medret, a Sárközben is így

56