Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Vadas Ferenc: Szekszárd nevének eredete
nevezik mindenütt. A Sár szögébe, oda, ahol a folyó a hegyet megkerülve, a város alatt délnek fordul, épült Szég-szárd. A szeg jelentése szöglet, kiszögellés, a szár meg a folyó neve latinosán, vagy hordalékától sár-ga, szár színe után nevezve. (A sár és a szár rokonságára korábban már utaltunk.) A monostor alatt a Sár, északi oldalán a Sárba torkolló, s a lösztől ugyancsak sár-ga, szár színű patak folydogált és folyik ma is. A templom ezek szegébe, szegletébe épült. A folyócska mai neve Séd. Nemcsak a Herend közelében eredő és ősinél a Sárvízbe torkolló Sédet hívták 1234-ben Sárnak, (PRT 1:738 és 250), hanem minden bizonnyal a szekszárdit is, annál is inkább, mert a tekervényes, medrét változtató folyó egyik ere, ága volt. Régi Sárvíz neveket őriznek az alábbi szekszárdi földrajzi nevek: Ö-Sár, Kis-Sár, Fehér-Sár. A Holt Sár, Sár mező, Sár mezeje, Sár sarok, Sár-Báta, Sár partja, Sár föle dűlőnevek mind mély fekvésűek, olyan területek, amelyek a lecsapolás után váltak termőföldekké. A hátiz-hoz, szék-hez, sár-hoz hasonlóan a szeg is fennmaradt a sárközi nevekben, főnévi használatban. Így Szekszárdon is a Gab-szeg, Kap-szég, Tó-szég mocsaras, mély fekvésű területek, elhagyott folyómedrek. Az elmondottakból következik, hogy a város nevének természetföldrajzi származtatása jól beleillik a sárközi nevek világába. A település helye, környezete pedig szinte kínálta a lehetőséget, hogy Szeg-szár-nak, helynévképzővel Székszárdnak hívják. A természeti név hangalakilag egybeesett (eshetett) a királyi névadással és a Kézai-féle magyarázattal. Szekszárd neve mindenképpen magyar, hiszen a szeg ősi nyelvi örökség, a sár (szár) pedig csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. IRODALOM A magyar nyelv történeti - etimológiai szótára. Budapest, 1976. A pannonhalmi Szent-Benedekrend története (PRT./I. és XII/B. Budapest, 1902-1912. Evlia Csel ebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Fordította és jegyzetekkel kísérte dr. Karácson Imre. Budapest, 1904. Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve. Szekszárd, I978' Kálmán Béla: A nevek világa (második kiadás). Budapest, 1969. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1978. Magyar Nyelv. Folyóirat. Budapest. I. (1905). Tolna megye földrajzi nevei. Akadémia Kiadó, 1981. Vendel István: Szekszárd megyei város monográfiája (Szekszárd monográfiája). Szekszárd, 1941. 57
