Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Vadas Ferenc: Szekszárd nevének eredete
szár — kopasz, tehát a király szeg (barna) hajú és szár (kopasz) fejű volt. A két elbeszélésnek, az események leírásán túl, a névmagyarázatok adnak jelentőséget, sajátos szerepet, ugyanis a Szekszárd helynévvel foglalkozók többségénél a kiindulási alap ez a XIII. századi névmagyarázat marad. Ezek után vegyük szemügyre, miként vélekednek etimológusaink a városnevet alkotó szavakról, a szeg-ről és a szár-ról. A szeg (szög) több jelentésű szó, főnévként és melléknévként is használatos. A szeg (szög) főnév egyik korai jelentése szöglet, csúcs, kiszögellés lehetett. Ez a jelentés található meg a Békés megyei Scegholm (Szeghalom) nevében (1067 k./i267. Győrffi 1:513). Feltevések szerint a helység közepén lévő halomra vonatkozott, amely mintegy szegletként ékelődött a Sebes-Körös kiöntésébe. A Csongrád megyei Szegvár is folyó szögletébe épült, oda, ahol a Kurca nagy kanyarulatot írva felveszi a Kórógy-eret. A XIV. századtól kezdődően van írásos nyoma annak, hogy a szó falurész, vidék értelemben is használatos. A falurészt jelölő szeg (szög) széles körben elterjedt és máig is kedvelt. Gondoljunk csak arra, hogy hány faluban találunk - a hivatalos utcanevek mellett - Ászég, Főszég Kűszög (alsó, felső, külső, belső szög) neveket. Ezek rendszerint nem utcákat, hanem falurészeket neveznek. A szöglet, kiszögellés, területrész, vidék jelentésű szeg (szög) minden valószínűség szerint azonos azzal a hegyes vaseszközt jelentő szeg-gél, amelyet fába, falba, csizmába vernek, pontosabban annak jelentéstani szempontból elkülönült változata, ősi nyelvi örökség, az ugor korból való. A melléknév szeg (szög) használatával költőink is szívesen éltek: „maga is szög legény, lova is szerecsen” - mondja Gyöngyösi; „szög ló van alatta, de szomorúsággal )árattya az lovat” - írja Zrínyi; „Szög haja fürtjeivel nem játszik kedvese többé” - olvasható Kisfaludy Károly Mohács c. költeményében. A melléknév szeg (szög) is az ugor korból való, ősi nyelvi örökség, de nem a hegyes vaseszközt jelentő szeggel, hanem inkább a szőke elavult szó sző alapszavával azonos, jelentése is ugyanaz lehetett, mint a sző melléknévé: barna, világosbarnánál világosabb, sárgás, szőke. Ugyancsak az ugor korból való ősi nyelvi örökség a szár főnév is, amely a növények törzsén kívül (pl. kukoricaszár) a végtagokat is jelöli: a lábnak a bokáig tartó része a szár, lábszár. A szegett (megsebzett) szárat, sántító lábat vélik néhányan felfedni a város nevében. A szár melléknév a korai nyelvemlékekben világos színű, sárgás, vöröses, növényzet nélküli, tar, kovász jelentésekben fordul elő. Eredete bizonytalan. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint talán a sár (sárga, szőke) nem csuvas török nyelvből átvett párja. A részek után nézzük a szavakat együtt. A Kézai-féle helynévmagyarázat Pais Dezső szerint jó etimológia minden valószínűség szerint annyiban is, hogy a helynév személynévből lett. Szerinte a Szeg-szárd név kétféleképpen is keletkezhetett. Jelölhették vele a pogány vagy pogánykodó magyarság hajviseletét. Jelölhették azonban a szög-szárddal - és ez a valószínűbb - a keresztény szerzetesség jellemző hajviseletét: a tonzurát, a pilist is, mégpedig talán úgy, hogy a teljes kopaszságot jelentő szár-ral szembeállították. (MNy 36 : 170.) 53
