Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Vadas Ferenc: Szekszárd nevének eredete

Magáról az apátságról is több mindent, az idő múlásával egyre többet tudunk. Tudjuk, hogy a király a Szent Benedek-rend szerzeteseit nagy kiterjedésű birtokokkal adományozta meg. Birtokaik nemcsak a Duna jobb partján, Tolnában, Baranyában, hanem a balon is nagy kiterjedésben helyezkedtek el. A Képes Krónikában olvashatjuk, hogy a monostorban 1073-ban Salamon király vendégeskedik, hogy I. Géza király 1076 karácsonyát Szekszárdon tölti, de a korai adatok szűk volta miatt homályban marad az apátság hiteleshelyi működése.

III. Béla 1181-ben rendelte el, hogy minden előtte vagy a királyi udvarban tárgyalt és elintézett ügyről és jogi aktusról írásos bizonyság, oklevél állíttassák ki. Híres határozatával megszervezte a királyi oklevelek kiadásának hivatalos helyét: a kancelláriát. Az ország lakosságának bíróság elé nem tartozó jogügyeit viszont, afféle közjegyzői minőségben, az ún. hiteleshelyek intézték. Hiteleshely volt a szekszárdi apátság konventje is. Noha első munkáját csak 1269-ben regisztrálhatjuk, mégis szinte bizonyosra vehető, hogy először nem ebben az évben járt el hiteleshelyi minőségben.

Az 1269-es pecsét körirata: SIGILLUM CAPITULI DE ZUCZARD.

1342-ben a Visegrád mellett fekvő Szent András apátságban hozott határozatokra Benedek apját is ráfüggeszti pecsétjét, amelynek körirata: ST BENEDICTI SAXARDIENSIS.

1467-ben a hiteleshelyi konvent új pecsétet kapott. Körirata: -f- SIGIL. COVET’ S: ZAXARDI S: SALVATORIS (PRT. 12/B: 54-58.)

A pecsétek sorába legyen szabad még hármat felvenni, három világit, már csak azért is, mert a köriratok egyúttal a városnév írásos alakjának módosulását is jelzik: SIGILLUM : OPPIDI : SZEXARDIENSIS (Az iyoo^as évek végéről). SZEGZÁRD MEZŐ VÁROSSÁ PECSÉTJE 1846. TOLNA VÁRMEGYE SZEKSZÁRD REND. TAN. VÁROS 1905 (Szekszárd monográfiája. 223.)

I. Béla rövid ideig uralkodott. Haláláról és temettetéséről Kézai Simon és a Képes Krónika is megemlékezik.

Kézai: „Béla pedig két évig uralkodott, a harmadikban elköltözött e világból és Szekszárdnak nevezett monostorában temették el. Ö ugyanis kopasz és barna ember volt, ezért hívatta - kicsinyítve - olyannak a monostorát, amilyen az ő külseje volt.”

Képes Krónika: „A legkedvesebb király, Béla, miután betöltötte uralkodásának harmadik évét, Dömösön, királyi lakhelyén ledűlő trónja összetörte testét és gyógyíthatatlan beteg lett. Még elvitték őt félholtan a Kőris patakhoz némely országos ügy elintézésére, ahol is elköltözött a világból. A Szent Üdvözítőről nevezett monostorban temették el, amelyet ő ott azon a helyen építtetett, amelyet Szekszárdnak neveznek. Ö, Béla ugyanis kopasz és barna ember volt, ezért monostorát a saját külsejéről Szekszárdnak nevezte.” (Tolna megye történetének olvasókon)^. 28.)

A két leírás között, annak ellenére, hogy az egyik a XIII. század második, a másik a XIV. század első felében íródott, nincs ellentmondás, minden bizonynyal azért, mert mindketten ugyanarra a forrásra támaszkodtak. A krónikás egyúttal a város nevének első etimológusa, hiszen nem elégszik meg a puszta elbeszéléssel, hanem magyarázza a név eredetét, jelentését is: a szeg = barna, a

52