Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Vadas Ferenc: Szekszárd nevének eredete
A városatyákon, lokálpatriótákon túl történészek, geográfusok és nyelvészek könyvtárnyi irodalma foglalkozik a város nevével, a nevet alkotó szavakkal, azok jelentésével, származásával és változásaival. A széles skálán, a véletlen összecsengéseken, önkényes képzettársításokon alapuló nyelvészkedéstől a történetiséggel számoló tudományos névszármaztatásig, szinte minden és sok mindenki megtalálható. A sokféle változat etimológiailag három jól elkülöníthető típusba sorolható: I. a latin előzmények; 2. I. Béla király külseje, testi fogyatékossága; 3. a település fekvése. Vegyük sorra az egyes típusokat. 1. A latin eredeztetés a véletlen összecsengésre építő dilettáns megoldás, a név és az általa jelölni vélt objektum közötti kapcsolat mesterkélt, a továbbiakban nem foglalkozunk vele. 2. I. Béla magyar király Szekszárdon a bencések számára apátságot alapított és 1061 és 1063 között monostort épített. Az alapítás és építés ténye, a történeti források mellett, régészeti adatokkal is bizonyítható: feltárták a templom alapjait, az apátsági épület egyik palmettás fonatokkal díszített, faragott vállköve a XI. századi magyar művészet legszebb és legérdekesebb alkotásai közé tartozik. Sajnos az alapítólevél nem maradt ránk. A legkorábbi eredeti oklevél, amely Szekszárd nevét említi, 1218. február x-én kelt Lateránban, a pápai udvarban. Ebben III. Honorius pápa értésére adja a veszprémi püspöknek, hogy a szentmártoni perjel és a konvent panaszára, jogtalan követeléseinek s a somogyi tizedügyben tanúsított engedetlenségének megvizsgálásával és elbírálásával megbízta a (pécs)váradi, a szekszárdi és a czikádori apátokat. Az oklevélben, amelynek eredetije a pannonhalmi rendi levéltárban található, a város neve facsard. (PRT. 1: 644). A későbbi oklevelekben és munkákban gyakran találkozunk a város nevével, az esetek többségében a latinos alakváltozatokkal:* 1267: Saxard 1409: Saxard 1269: Zuczard 1429: Sexard 1282: Sceugzard 1467: Saxard 1342: Saxard 1471: Sexard 1401: Zekzard 1479: Saxard 1403: Saxard 1529: Szogszár 1403: Zaczard 1663: Szegszár * A SZEKSZÁRD HELYNÉV FORRÁSJEGYZÉKE 1218: PRT. I. 644. o. 1269, 1342, 1467: PRT. XII/B: 54-58. 0. 1267, 1401, 1403, 1409, 1429, 1472, 1479: Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Bp., 1890-1913. III: 406-411. o. 1282: Kézai Simon gestája. (Földrajzi nevek etimológiai szótára. 602. o.) 1403: (1015 / 1158 / 1323 / 1403) Karácsonyi János: Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. Budapest, 1891. 80. o. 1529: Török történetírók (Szulejmán naplói) Budapest, 1893. I: 333. o. 1663: Evlia Cselebi magyarországi utazásai. Budapest, 1904. 205. o. 51